Idézetek a mindennapokról
Meg kell tanulnunk elengedni magunktól a tárgyakat, az értékeket, hogy megőrizhessük önmagunk épségét, hiszen minden csoda három napig tart - miért őrizgetnénk őket három napnál tovább?
Amit eddig megtanultam ebben az életben, az, hogy hagyjuk a maguk útján menni a kis dolgokat, amennyire csak lehetséges, és próbáljuk nem elmulasztani a nagy dolgokat.
Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.
Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt.
Én nem hiszek semmit, amit nem látok, nem hallok, nem szaglok, nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem önt, és mindenkit, aki végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem nem lelkesít semmi, nekem nem szép semmi. Ha valamit szépnek érzek, a következő percben elemezem, felbontom, agyongondolom.
Ha már ajándékot ad valakinek az ember, időt kell rá szánnia, hogy szép is legyen.
A fény mindig jobbá varázsolja a dolgokat.
Mindenre van egy dal, ahogyan a világon mindenre van egy könyv.
Az élet egy örökös premier.
Hiába, a leleményességnek nincs határa! A szív néha nagyon különös módon nyilatkozik meg.
A tapasztalat nem téved. Egyedül a megítélésed lehet hibás, mert olyasmit vársz el tőle, ami nincs hatalmában.
Néha a kérdések fontosabbak, mint a válaszok.
Egy lányból akkor lesz asszony, ha már férje van, ha gyermekeket szül, ha összecsapnak a feje felett a mindennapok szürkéskék hullámai, amikor belemerül abba a rideg-hideg érzésbe, amit talán unalomnak és megszokásnak lehet nevezni.
Ahogy Hemingway mondta, csak egyvalami tud elrontani egy napot: az emberek. Én vagyok az az ember, aki elrontottam az életem.
Nincs egyszerűbb dolog a világon, mint egy megoldott probléma.
Facebook
Pinterest