Idézetek a mindennapokról
Olyan elfoglalt vagy, hogy vannak napok, amikor nem tudsz gondolkozni, és néha kifejezetten jó, ha nem tudsz gondolkodni.
A gyorstapasz olyan, mint a rendőrök – egy sincs a közelben, amikor szükséged lenne rájuk.
Abbahagyni a nevetést körülbelül olyasmi volt, mintha egy rosszul épített töltés szivárgásait próbálná megállítani az ember: amint az egyik rést betömte, másutt máris újra folyni kezd a víz.
Vigyél színt életembe, a gondok káoszával!
A világ tele van veszélyekkel, és elég, ha az ember pislant, máris lemarad valamiről.
Nem látjátok, miféle ócska bolhacirkuszban élünk? Óriási csinnadrattával próbálják bedumálni nekünk, hogy az nem is bolha, hanem elefánt!
Csodátlanná, varázstalanná vált az engem környező világ. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ha kinyitok egy újságot, folyton olyan érzésem támad, mintha erőltetett szilveszteri hangulatot akarnának rám tukmálni. Holott ezt a kínlódást szilveszterkor is rühellem.
Nem hiszem, hogy a szakácskönyvek által rögzített súlyadatok összefüggenének a végeredménnyel. Az egész méricskélési huncutság pusztán arra való, hogy misztifikálja a világ legprimitívebb szemfényvesztését, azaz a sütés-főzést. Ezáltal ad hatalmat a nők kezébe.
- Semmit nem lehet utoljára hagyni (...), nem szabad kapkodni, mert akkor éppen a lényeg vész el. - Mi a lényeg, nagyi? (...) - Mi? Hát az öröm. Örülni minden percnek, amit az ember a készülődéssel tölt el.
Tökéletlen vagyok! Nem követem a divatot! A divat se kövessen engem! Nem kellenek a selyemcukor idillek! Igazi nőt akarok!
Ha húzol valahonnan egy egycentis vonalat, aztán egy fokkal arrébb még egyet, nagyon közel lesz a két végpont. Szinte elenyésző a különbség. De ha továbbhúzod azt a két vonalat pár száz mérföldön át, már a két végpont is mérföldekre lesz egymástól. Néha egy apró döntés vagy változtatás is drasztikus különbségeket szül az eredményben.
Az alvó ember fülében néha egy szellentés is úgy hangzik, akár a mennydörgés.
Az ösztöneim veszélyesnek bélyegezték, és ha az ember az ösztöneire hallgat, tovább él. Csak annyi hiányosságuk van, mármint az ösztönöknek, hogy nem fejtik ki a sejtéseiket, nem magyarázzák el, mit miért szeretnének. Így aztán csak a bizonytalanban való óvakodás marad.
A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.
Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Facebook
Pinterest