Idézetek a mindennapokról
Ami gyökértelen, könnyen rohad.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Tavasz, Hatalmas! Egyfelé menet: röpít. Másként: földhöz csap.
Az időt nem lehet elmondani, csak az eseményeket.
A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.
A világ kérdés- ként vet föl és válaszul csak átfogalmaz.
Általában az események nem mellettünk, fölöttünk haladnak el, hanem rajtunk át, és átalakítanak bennünket.
Gyakran meglepődöm rajta, hogy milyen vakon járunk-kelünk az életben, nem sejtjük, nem is képzeljük, mennyi tragédia, nagyszerű emberiesség, bánat, hőstett, aljasság és kétségbeesés színhelye az a darabka föld, ahol éppen élünk. És mi csak élünk, és nem is gyanítjuk mindezt.
Amikor az ember legjobban szurkol, akkor, mintegy csúfságból, majdnem hogy jól jár; de amikor semmi rosszra nem gondol, akkor jön a csapás.
Ha bárhova felkészülten érkezünk, nem táplálhatjuk a többiek hiúságát, ezt a helyzetet pedig minden értelmes embernek kerülnie kell. Különösen a nő számára fontos minden erejével titkolni, ha olyan balszerencsés, hogy ért valamihez.
A tetteink azok, amik a dolgokat mozgásba hozzák. Ezekkel kell élnünk.
Az embernek adnia kell magára.
Néha milyen bonyolult az egyszerű!?
Mily kicsinyes a hiúság, ha az ember festi a haját.
Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan érzek.
Hal mindennap van, de fogás nincs mindennap.
Facebook
Pinterest