Idézetek a mindennapokról
Fontos, hogy vonzóvá tegyük a környezetünket. Hogyan lehetne boldog az ember, ha csúfság veszi körül?
Ha az ember hozzászokik valamihez, elfelejti, alapjában miért is volt szüksége rá.
Mindennap rám szakad valami szerencsétlenség. Én már nem is zúgolódom, hozzászoktam, egyenesen jó képet vágok hozzá.
Manapság a gyárak felől érkező, változó irányú szelek és a föld emelkedő hőmérséklete miatt a hó nem zuhatagokban esik már le, hanem az éj leple alatt, lassú rétegekben, akár a szétmálló buborékok. A világ, ez a megfáradt művész, egy újabb összecsapott évszakkal szúrja ki a szemünket.
Az evés természetes. A hízás döntés kérdése.
A megszokás elkoptatja a tisztességérzetet is, mint akármi mást.
Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl.
Furcsa dolog a divat. Azt hirdeti magáról, hogy művészet, de valójában minden a pénzről szól. Ha nem tartod be a szabályokat, megfojtanak. A szabályok pedig azt diktálják, nem számít, mennyire híján vagy az ötleteknek, nem számít, mennyire kimerült és kiégett vagy, kétszer egy évben fel kell öltöztetned a modelleket, és ki kell zavarnod őket a kifutóra.
A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánügyekké váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.
A környezet folyton változik. Nem vetted még észre?
Sokkal természetesebb lenne, ha mindig csak akkor ennénk, amikor tényleg éhesek vagyunk.
Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.
Az ember meg tudja csinálni, hogy egy ideig néz, de nem lát.
A túlhajszoltság legnagyobb átka, hogy elveszi örömeinket, örömtelen kötelességgé válik sok minden, ami önmagában életünk örömforrása lehetne.
Facebook
Pinterest