Idézetek a mindennapokról
A jó dalok vagy a jó történetek egyetlen pillanatból születnek.
Rendet sem tudott tartani - mert ehhez parancsolni kellett volna a tárgyaknak. Csak rendet csinálni tudott: amikor a hangulatának pillanatnyilag rend kellett. S mert különös természetét nem tudta össze nem vetni a világéval, szenvedett a rendet tartani nem tudástól: úgy érezte, mindig minden kifolyik az ujjai között. Kifolynak a szavak, a tárgyak, az érzelmek is talán.
Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.
Az őszinteség az egyetlen, ami ebben a kegyetlen világban jó irányt mutat.
Aki azt állítja, hogy reggelente tök laza, szemernyit sem ideges, és egyáltalán nem tanúsít kötözködő magaviseletet szeretteivel szemben, az szemenszedett hazug.
Ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat.
A mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni.
A mesék végső soron olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él.
Az élet örömei a hétköznapokban rejlenek, s apróságokból tevődnek össze. Aki magán hordja a világot, s mint Atlasz, emeli minduntalan a Földet, képtelen ezt észrevenni.
Azon tűnődöm, hogy milyen rengeteg időt töltünk el azzal, hogy apró dolgok miatt aggódunk.
Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.
Nem vagyok kíváncsi a hétköznapokra, az élet ünnepeit keresem. S hogy mik ezek? Azok a felfénylő pillanatok, amelyek valódi barátságokról szólnak, vagy egy nap, amikor valamit megtanulsz még a világról, ráismersz valamire, ami szép. Azt szoktam szépnek nevezni, amiből feltárul a dolgok belső igazsága. Vonatkozik ez egy könyvre vagy filmre, zeneműre, emberre, egy mozdulatra - s nem több, mint egy pillanat. De hogy sok ünnepnap lehessen az életemben, ahhoz sokat kell tenni, és nagyon kell figyelni.
Istentől kaptuk az alkoholt feloldódni. Férfit bátorrá, nőt lazává tenni.
A szemlélődés előnye, hogy nem kellenek hozzá szavak. A tárgyak és a táj csöndje beléd áramlik, anélkül, hogy bármire is kényszerítene.
Aki nézelődik, visszavonul önmagába, saját belső zenéje veszi körül. Menedéket épít önmagának, néha pedig felemelkedik, hogy a távolból figyelhessen.
Facebook
Pinterest