Idézetek a mindennapokról
Vannak dolgok, amelyekkel egyszerűbb olyankor találkozni és olyankor végezni, amikor az ember érzékszervei kicsit bódultak.
A nevetés, olykor keserű nevetés védi meg attól, hogy ne hagyjon nyomot rajta a mocsok és őrület.
Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.
Vagy kezdődő agylágyulásom van (...), vagy a világ egy bevásárlókosárban kerül a pokol bugyraiba.
Amikor az ember alszik, némiképp megszűnik létezni, ha meg csak úgy tesz, mintha aludna, az meg olyan, mintha úgy hinné, az égvilágon semmi nem történik, remélve, hogy a dolgok közben maguktól elrendeződnek.
Nagyon fontos, hogy legyen néhány új ruhád, ha olyan helyre érkezel, ahol nem vagy senki.
Az elvárás mindig nyomasztó, de sosem fogsz megszabadulni tőle.
A várakozás... az a legrosszabb. Állandóan azon rágódni, mi történik még. És hogyan? És várni, hogy megtörténjen.
Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az életükben.
Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak.
Ne vedd fel rögtön a kagylót (...). Hagyd, hogy legalább háromszor csörögjön. Ha rögtön felemeled, azt fogják hinni az emberek, ez semmit sem csinál, csak várja, hogy valaki rácsörögjön.
Aki faluban /kisvárosban/ él, idővel elbutul, anélkül, hogy észrevenné. Egy ideig eredetinek hiszi magát, egészséges életet élő embernek, csakhogy az élet falun /kisvárosban/ csöppet sem eredeti, hanem poshadt mindenki számára, aki nem falun /kisvárosban/ született, és akinek nem való a falu /kisváros/, hanem éppenséggel árt az egészségnek. Azok, akik falura /kisvárosba/ mennek lakni, tönkremennek, és enyhén szólva groteszk életet élnek, mely először eltompítja, majd a nevetséges halálba hajszolja őket. Azt ajánlani a városi embernek, hogy költözzön falura /kisvárosba/, mert ez jót fog tenni neki, közönséges aljasság. Azok az emberek, akik a nagyvárosból falura /kisvárosba/ költöztek, hogy egészségesebben és tovább éljenek, kivétel nélkül elborzasztó példaként szolgálnak.
Nem te vagy az élet ritmusában, hanem a ritmus van benned.
A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Facebook
Pinterest