Idézetek az irodalomról
A fordítás, a fordítás - alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni, Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva Félig őt vinni, félig vele menni.
Ki a költő? Akit a magyar irodalmi kánon elismer, akiről ódákat zengenek az irodalmi lapok? Ez esetben nyilvánvalóan nem vagyok költő. Szerintem a szó definíciója ez: ember, aki verseket ír. Ilyen szempontból költő vagyok.
Az írás véres-édes gyötrelem. Egész életemben egyetlen dalt írok.
A dalok és versek születése leírhatatlan mozzanat. Az ihlet pillanatáról egyvalami tud őszintén és hitelesen beszélni: a születő dal. A versek és a dalszövegek édestestvérei egymásnak, de a versek szabadságfoka nagyobb, például nem kell zenei struktúrákhoz igazodniuk.
Másképp ír az ember éjszaka, másképp nappal, máshogy esőben és máshogy, ha süt a nap - és máshogy, ha egy szöveget rögtön idegen nyelvre fordítanak.
A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi kezem.
Minél inkább növeljük jó könyvekkel ismeretkörünket, annál szűkebb lesz azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.
- Azon tűnődöm, mi lesz a betűkkel, amiket az emberek írás közben kihúznak, kitörölnek, kiradíroznak. Hová lesznek azok a számkivetett, eltaszított, félredobott betűk? Lehetséges, hogy elkeseredett hordákba gyűlnek? Belőlük lesznek a gonosz írások? A rossz könyvek? - Meglehet. És mi van, ha nem mindegyik számkivetett keseredik meg? Ha a töröltek közül többen úgy értékelik, hogy voltaképpen elnyerték a szabadságukat? Még az sem kizárt, hogy az ő soraikból jönnek a graffitik.
Meddő dolog, pajtásom, verset írni. Nagy a világ, ki hallja meg dalod? "Rögös az út, sokára értem végét s addig magamnak eldúdolgatok."
Csak a vérrel írt vers nem veszendő, csak a velőmbe hasító szavak élnek tovább; a többi a jövendő mélyén elhal, árnyékuk sem marad.
Amíg itt járt, minden leheletét, leköpték fénylő, áttetsző szívét (...) Nem köpött vissza! Megadta magát: a hideg síneket ölelte át.
Számomra az írás ott kezdődik, amikor gyermekmódra semmit vagy szinte semmit se "értek" abból, ami lenyűgöz.
Az élet maga a legtökéletesebb regény.
A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket.
Facebook
Pinterest