Idézetek az irodalomról
Az írásdüh egy romlott kor tünete.
Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni.
Minden nagy találmány, minden nagy mű annak az eredménye, hogy a gondolatok és a tettek felszabadulnak a rutin zsarnoksága alól.
A verses költészet egyetlen legitim birodalma a Szépség.
Az egyik kor vallása a rákövetkező kor irodalmi mulatsága.
Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek.
Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.
Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.
Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.
Mintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani.
Egyedül vagy, érteni szeretnéd, Keresed magad, de nem találod rég. Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt, Döntsd le a falat, döntsd le a falat, A versből mindig szeretet fakad.
Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.
Ha a költemény nem jön olyan természetesen, ahogy levél sarjad a fán, jobb, ha egyáltalán nem is jön létre.
A filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját.
Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Oldaltérkép
Facebook
Pinterest