Idézetek az irodalomról
A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni.
A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat!
Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte.
Szinte érzéki vágyam van a magyar betűre. Beleharapnék Móricz Zsiga ízes magyar mondataiba, micsoda édes szájízt csinálnak Gelléri Andor tündéri elbeszélései! Kodolányi archaikus, régi szavak szálaiból szőtt nyelvét is élvezettel tapintanám, mint a vevő a legfinomabb szövetet.
Az irodalmat én egy nagy betegségnek tartom. Nagy kín és szenvedés úgy élni, hogy a hasonlatok, látomások egészen behálózzák az életemet. Mint polipok, tapadnak rám a metaforák és a szavak.
Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak másodpercek vannak adva, nyilván pár szóba fogja belesűríteni utolsó kívánságait. Ilyen halál előtti sikoltás a költészet is.
A költő célja nem az, hogy szép szavakkal valljon a naplementéről, hanem ezt a mindennap szemünk előtt lejátszódó jelenséget (...) az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse.
Az olvasás iránti szerelem sosem marad viszonzatlan.
A szó összeköti a látható nyomot a láthatatlan dologgal, a hiányzó dologgal, a vágyott vagy félt dologgal, akár egy szakadék fölé függesztett, törékeny szükséghíd.
Mert minden szó új korlátot teremt, a gondolat testének szabva formát s e korlátok közt kigyózik a rend lépcseje, melyen addig másszuk ormát új és új látásnak, mígnem messze lent köddé mosódik minden régi korlát, s képekből összeáll a képtelen korlátokból korlátlan végtelen.
Versemet oldd föl életed vizében: úgy, ahogy szereted.
Jó író abbahagyja, ahol mások folytatnák, és folytatja, ahol mások abbahagynák.
Azt mondják, az élet az igazi, de én jobban szeretek olvasni.
Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.
Az igazság az, hogy magamnak írok. Vagy a nőnek, aki minden férfiban benne lakozik. Azért írok, hogy megértsem énem női felét.
Facebook
Pinterest