Idézetek az igaz szerelemről
Ó, ifjú szerelem! Biztosan csodálatos ilyen naivnak lenni.
Vállalnod kéne a szörnyű felelősséget, hogy olyasvalakivel élj, aki szeret téged.
Csak akkor hiszek egy nő szerelmében, ha látom, hogy kétségbeesésében meghalt a tulajdon síromra borulva.
Lehet úgy szeretni, hogy az én elkopik, mint a kréta, nincs többé én, csak te van, a másik van.
Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, De volt ravatalos, halálos-víg torna, Játék a halállal, titkos élet-forma.
Megtanultam, hogy a szerelem legyőzi az időt és a fajok közti különbséget is; szépséges, tökéletes, megéri küzdeni érte, ugyanakkor törékeny és a szívedet is összetöri, néha pedig áldozatokat kíván. Hogy az ember olykor egyedül marad az egész világgal szemben, és nincsenek egyszerű megoldások. Hogy tudnod kell, mikor kapaszkodj bele valamibe... és mikor ereszd el. És még ha a szerelem vissza is tér, előfordulhat, hogy felfedezel valamit valaki másban, aki egész idő alatt jelen volt.
Mindig hittem abban, hogy van egy párom valahol. És bár hiába mondják, hogy a szerelem idővel elmúlik, én azt gondolom, ennek nem feltétlenül kell így lennie. Ha megtalálod az Igazit, kettőtökön áll, meddig tudjátok fenntartani a lángolást.
A legtöbben a szerelmi házasságokat részesítik előnyben a tartós érzelmi szövetségekkel szemben. Ezt nagy hibának tartom. Sérülékenyek azok a kapcsolatok, amelyeket csupán a szenvedély tart össze, mert a szenvedély múlékony valami.
Bár menekülni akartál, mégis belebotlottál. Véletlenül. És a véletlenek sora egyre bővül, egyre több és több lesz. Így épül Csodahíd a véletlenekből. Két lélek között. Nem véletlenül.
Senki más nincs itt. Csak te és ő. Ti ketten. Úgy tűnik. De valaki mégis van itt. Valaki, aki ebben a titokzatos csendben, ebben a meghitt pillanatban, ebben az ölelésben láthatatlan kézzel összeköt két lelket. Egy érzéssé.
Van egy különleges találkozás. Minden másnál több, szebb, értékesebb. Semmihez sem mérhető, semmivel sem mérhető. Talán csak csodákkal. Mert a legszebb dolog a világon, ha találkozol valakivel, akivel egy a lelked. Mert ebből a találkozásból csodák születnek.
Már megint ez a vekker... milyen borzalmas erre ébredni. Mennyivel jobb madárdalra, vagy kellemes zeneszóra. Vagy éppen kávéillatra. Mennyivel szebb az ébredés, a reggel, a nap, ha így ébredsz. Valami szépre. De a legszebb rá ébredni. Egy reggel arra ébredni, hogy ő van, létezik, hogy megtaláltad. És ráébredni, hogy ez mennyire jó neked. Hogy ez a legjobb. A legszebb ébredés. A rá-ébredés.
A szerelem a "mennyország szemüvege" még a pokolban is.
Szerelembe esni könnyű, szerelmesnek maradni nehéz.
Szerettek már mások korábban. (...) De ugyan mit tudtak ők rólam? Mit szerettek, amikor nem tudták, milyen zűrös vagyok valójában? Ha ez szerelem, akkor semmi ahhoz képest, amit én érzek irántad.
Ó, ifjú szerelem! Biztosan csodálatos ilyen naivnak lenni.
Vállalnod kéne a szörnyű felelősséget, hogy olyasvalakivel élj, aki szeret téged.
Csak akkor hiszek egy nő szerelmében, ha látom, hogy kétségbeesésében meghalt a tulajdon síromra borulva.
Lehet úgy szeretni, hogy az én elkopik, mint a kréta, nincs többé én, csak te van, a másik van.
Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, De volt ravatalos, halálos-víg torna, Játék a halállal, titkos élet-forma.
Megtanultam, hogy a szerelem legyőzi az időt és a fajok közti különbséget is; szépséges, tökéletes, megéri küzdeni érte, ugyanakkor törékeny és a szívedet is összetöri, néha pedig áldozatokat kíván. Hogy az ember olykor egyedül marad az egész világgal szemben, és nincsenek egyszerű megoldások. Hogy tudnod kell, mikor kapaszkodj bele valamibe... és mikor ereszd el. És még ha a szerelem vissza is tér, előfordulhat, hogy felfedezel valamit valaki másban, aki egész idő alatt jelen volt.
Mindig hittem abban, hogy van egy párom valahol. És bár hiába mondják, hogy a szerelem idővel elmúlik, én azt gondolom, ennek nem feltétlenül kell így lennie. Ha megtalálod az Igazit, kettőtökön áll, meddig tudjátok fenntartani a lángolást.
A legtöbben a szerelmi házasságokat részesítik előnyben a tartós érzelmi szövetségekkel szemben. Ezt nagy hibának tartom. Sérülékenyek azok a kapcsolatok, amelyeket csupán a szenvedély tart össze, mert a szenvedély múlékony valami.
Bár menekülni akartál, mégis belebotlottál. Véletlenül. És a véletlenek sora egyre bővül, egyre több és több lesz. Így épül Csodahíd a véletlenekből. Két lélek között. Nem véletlenül.
Senki más nincs itt. Csak te és ő. Ti ketten. Úgy tűnik. De valaki mégis van itt. Valaki, aki ebben a titokzatos csendben, ebben a meghitt pillanatban, ebben az ölelésben láthatatlan kézzel összeköt két lelket. Egy érzéssé.
Van egy különleges találkozás. Minden másnál több, szebb, értékesebb. Semmihez sem mérhető, semmivel sem mérhető. Talán csak csodákkal. Mert a legszebb dolog a világon, ha találkozol valakivel, akivel egy a lelked. Mert ebből a találkozásból csodák születnek.
Már megint ez a vekker... milyen borzalmas erre ébredni. Mennyivel jobb madárdalra, vagy kellemes zeneszóra. Vagy éppen kávéillatra. Mennyivel szebb az ébredés, a reggel, a nap, ha így ébredsz. Valami szépre. De a legszebb rá ébredni. Egy reggel arra ébredni, hogy ő van, létezik, hogy megtaláltad. És ráébredni, hogy ez mennyire jó neked. Hogy ez a legjobb. A legszebb ébredés. A rá-ébredés.
A szerelem a "mennyország szemüvege" még a pokolban is.
Szerelembe esni könnyű, szerelmesnek maradni nehéz.
Szerettek már mások korábban. (...) De ugyan mit tudtak ők rólam? Mit szerettek, amikor nem tudták, milyen zűrös vagyok valójában? Ha ez szerelem, akkor semmi ahhoz képest, amit én érzek irántad.
Facebook
Pinterest