Idézetek az igaz szerelemről
Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.
Szerelemben megbízható társ légy, ne szédíts önző célból senkit, fájdalmat másnak szándékosan ne okozz.
Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog.
Akartalak... mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Veled lenni, megélni az életet. Akartam. Akartalak. Aztán mást is akartam. Felejteni. Nem szeretni. Elveszíteni az úton, nem gondolni rád. Soha, soha, soha. Soha nem tudni rólad. De nem lehetett. Nem lehet. Felejteni, nem szeretni, elveszíteni. Csak egyet lehet. Megtalálni. Újra és újra és újra. Szeretni.
Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Becsületed romló pénz lett, s gyönyörű vagy, mint az ének.
Ősszel édesült szerelem, mint a bor, télre kiforr, lélekben erős ragyogás, mint a pohárban a bor.
Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.
Én még most is úgy hiszem, együtt vagyunk a legközelebb a mennyországhoz.
A tisztaság komoly ajándék, melyet a nászéjszakán nyújt át az ember a párjának.
A romantika egy tánc aközött, ami van, és aminek lennie kéne.
Vagy szeretsz valakit, vagy nem. A "lehet, hogy..." az nem szerelem. Az édeskevés.
Minden szerelem azzal a reménnyel indul, hogy a szerelmesek közti különbségeket mind egy szálig elsöpri a szerelem.
Ijesztő törődni a másikkal, mert mindketten tudjátok, milyen egy szempillantás alatt elveszíteni valakit. Viszont nem hagyhatjátok, hogy a félelem irányítsa az életeteket. (...) Ne éljetek úgy, hogy a múltatok mögé bújtok! Éljetek a pillanatnak! Ha találsz valakit, akivel örökké együtt szeretnél maradni, ne engedd el! Akár egy nap, egy év vagy ötven év lesz az az örökké (...). Ne hagyd, hogy a veszteségtől való félelem megakadályozza, hogy szeresd!
Ha ráébredsz, hogy a szerelem puszta illúzió, akkor gyerekjáték, hogy kiszabadulj a zsarnoksága alól.
Facebook
Pinterest