Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem és a zene egy hangot beszélnek.
A szerelem olyan, mint egy folyó. Új utat vág magának, ha akadályba ütközik.
A kor nem számít, ha igazán szerelmes vagy.
A szerelmet leginkább a bensőséges barátság őrzi meg. Mert ha a lángolás fokozatosan szelídül is, azok, akik igazi jó barátok, holtig vállalják egymást, és meghitten élnek együtt akár ötven-hatvan esztendeig is.
A szerelem egy választás, nem egy érzés.
Higgyetek (...) szerelmetek erejében! Egy adag jóindulatot, emberséget kell vegyíteni hozzá, akkor sosem romlik meg, inkább érlelődik.
Amikor meg tudod mondani, hogy valakibe miért vagy szerelmes, akkor az már nem szerelem. Ha kezded felsorolni, hogy mit szeretsz valakiben, akkor már azt is fel tudod sorolni, hogy mit nem. Akkor már mérlegelsz és döntesz, hogy még szeretni, vagy tovább szeretni! Ugyanígy van a barátsággal is. Ha el tudod mondani, hogy valaki miért barátod, milyen szál fűz hozzá, akkor azt is el tudod mondani, ami eltaszít tőle. Az már nem igazi barátság.
Tudtam, hogy megtaláltalak. Tudtam és kész. Ösztön, megérzés, villanásnyi megvilágosodás vagy egyszerűen vakszerencse, ez vezetett el a megfelelő helyre.
A lányok olyan ostobák, ha a szerelemről van szó - mintha számítana a szerelem. Egy év, két év és vége a nagy szenvedélynek! Minden férfi egyforma! De ezek a buta lányok ezt nem tudják.
A szerelem gyakran első látásra kitör, olyan, mint egy ragályos betegség. Persze sokszor van lappangási ideje, sok embernek jó oka van rá, hogy ne essen szerelembe, ne veszélyeztesse kialakult életét. Szerelembe bármikor eshet az ember, de azért minden gátat elsöprő szerelem leginkább fiatalkorban a jellemző.
A szerelemben nincs mindig szinkronitás. Valaki beleszeret titkon a másikba, és onnantól kezdve rémálom az élete. A szerelmes agy Sherlock Holmesszá válik, szorgosan gyűjtögeti az imádott személy viszontszerelmének apró bizonyítékait. Ha kórképekben gondolkodunk, ez bizony paranoia a javából, közelebbről erotománia. A szerelmes kombinál, kártyavárat épít, csak hogy valami pozitív jelet préseljen ki a könyörtelen tényekből. És nincs ez másként, ha már beteljesült a szerelem, hisz ki ne ellenőrizgetné féltékenyen, vajon még mindig szereti-e őt a másik. Pedig hát a szerelem nem tart örökké, és aki ezt nem tudja elfogadni, az valóban kicsit őrült.
A szerelemtől megszállott ember egész lénye a szerelmére koncentrál, semmi más nem érdekli, elhanyagolja a munkáját, családját, barátait, tengerimalacát. Ez a felfokozott figyelem teszi olyan kitüntetett fontosságúvá szerelmesünk gesztusait, mozdulatait, a jelentéktelen apróságokat, melyekre évtizedek múltán is emlékezni fogunk.
A szerelem nem annyira érzelem, sokkal inkább motiváció vagy találó szóval: hajtóerő. Mindennél erősebb hajtóerő.
Nem hiszem, hogy mi választjuk ki azt, akibe beleszeretünk. Szerintem ez egyszer csak megtörténik.
A szerelem nem arról szól, hogy az ember akarja a másikat. Sokkal csábítóbb, ha téged akarnak.
Facebook
Pinterest