Idézetek az igaz szerelemről
Miket beszélget holdvilágnál két szerelmes fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság. De az aki beszéli, annak a világ legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a szive dobogását s a másik szívnek a dobogását. A szaggatott mondatokban a mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál a csókot.
Mégis az enyim lesz! Érzem, hogy az enyim lesz! Eggyek vagyunk mink, mint két egyforma gyertyatartó, amely eggyasztalra való.
Elhervad gyorsan minden szép virág, Elfonnyad mind, amit kert s rét terem, De mely nyujtotta e virágokat: Örökké él maga a szerelem!
Ezért olyan szörnyű ötlet a szerelem: mert az ember gyenge lesz tőle.
A valódi szerelem főként az emlékezet révén uralkodik rajtunk.
Ha szerelmet keversz a barátságba, az olyan, mintha elcukroznád a csirkepaprikást.
Lehetnék hálás ezért Vagy sírhatnék Hogy néha máshoz is jó vagy De ha az öledbe bújok Nem érdekel Az sem, hogy lesz-e holnap.
- A többiek mind (...) csak a szerelemért élnek. Azt keresik, azért küzdenek. - Küzdenek? - Haver, a szerelem küzdelem. Két teremtmény harca azért, hogy eggyé legyenek!
Ha a szerelem guillotine - zuhanjon le. Ha meghalok - azt jelenti, hogy éltem.
Olykor el is mosolyodott, ráfüggesztve szemét egy percre. (...) Úgy érezte, tekintete áthatol a lelkén, mint azok a napsugarak, melyek a víz mélyére szállnak. Szerette minden számítás nélkül, nem is remélve semmit, korlátlanul; és e néma elragadtatásban, amely olyan volt, mint egy hálaima, szerette volna homlokát csókzáporban füröszteni.
Találkoztam az utcán egy nagyon szegény fiatalemberrel, aki szerelmes volt. Kalapja ócska volt, ruhája ütött-kopott, könyökén lyukas, cipőjébe befolyt a víz, lelkébe beszűrődött a csillagok ragyogása.
A szerelem az édenkert levegőjének mennyei lehelete.
Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be.
Azon a napon, amikor olyan nő kerül az utadba, akiből a fényesség árad, amint elhalad: véged van, szerelmes lettél. Már csak egy a dolgod: oly makacsul gondolni rá, hogy ő is kénytelen legyen rád gondolni.
Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem! Csak néha fáj, ilyen a szerelem!