Idézetek az igaz szerelemről
Mellkasa összeszorult, mintha túl sok minden lett volna odabent, mintha valami gyökeret akart volna verni, és növekedni odabent. Talán ilyen érzés a szerelem.
Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban - és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni... Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs "beteljesülés"... Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető.
A szerelem olyan, mint a légáramlat (...). Egyféle huzat... Ha benne állunk is, alig érezzük káros hatását, lubickolunk benne.
Mi a szerelem? Amikor az ember fájó szívvel, égő szemmel, remegő kézzel vár egy szót, csak egyetlen szócskát a szíve választottjától.
A szerelmet nem hamisítják meg a körülmények, és nem változtatja meg a bánat. Egyszerűen van. Vadul és szabadon él.
A múltunk ütközőpontként szolgált kettőnk között, ám minden más mágnesként vonzott minket egymáshoz.
A szerelem fontos dolog. Egyike azon kevés dolognak, amiért az emberek hajlandóak kockázatot vállalni.
A nőszivnek nem nyugalom, A nőszivnek szerelem kell.
A szerelemnél hatalmasabb küzdelem nem létezik, éppen azért, mert a lehetetlent akarja: össze akarja hozni, egymásba akarja ölelni azt, ami mindig szétesik.
Reménytelen a szív, mely paradoxonokból él; vágyakozik a szeretett után, de titokban megkönnyebbül, amikor a szeretett nincs vele. Eleped, ha az éjszaka jő, kétségbeesetten jelre vár, ám reggel az étkezőasztalnál higgadt önfegyelmet mutat. Bizonyosságra, hűségre, szenvedélyre vágyik, de mindent, mi drága neki, kockára tesz.
Nincs értelme olyan valakit szeretni, aki mellett soha nem ébredhet fel az ember, hacsaknem véletlenül.
Azt mondom, hogy szerelmes vagyok. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy jövőmet, múltamat, mindent átértékelek, ennek az érzésnek a fényében látok. Olyan, mintha valami idegen nyelven írtam volna eddig, s most hirtelen el tudnám olvasni, amit írtam. Szavak sem kellenek neki, s megérteti velem, ki vagyok. És, mint általában a zsenik, nem is tudja, mit tesz és hogy teszi.
Minden szerelmes egyszerre gyámoltalannak és vakmerőnek érzi magát, ha azzal van, akit szeret? Gyámoltalannak, mert mint valami öleb, mindig kész gazdája lábainál henteregni. Vakmerőnek, mert tudja, akár egy sárkányt is leszúrna egy konyhakéssel, ha szükség lenne rá.
Bárkivel esel is először szerelembe, úgy igazán, ő lesz az, ki míg élsz, mindig haragot ébreszt benned, akiről nem tudsz logikusan gondolkozni. Lehet, hogy megtalálod a helyed valahol, lehet, hogy boldog leszel, de az, ki elvette a szíved, mindig uralkodni fog feletted.
Szerelem nélkül vakon tapogatózunk életünk alagútjában, és sohasem látjuk meg a fényt.
Facebook
Pinterest