Idézetek az igaz szerelemről
Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.
Ezt teszi velünk a szerelem: újra akarjuk teremteni a világot. Kiválasztani a szereplőket, a helyszínt, és a megfelelő cselekményt is. Itt ül veled szemben, akit szeretsz, te pedig minden tőled telhetőt megteszel, hogy ez sikerüljön. Megszűnik körülöttetek minden, és te elhiszed, hogy ez a valóság, és másmilyen nem is lehet.
A szerelem mindent legyőz. De a szerelem egymaga nem győzhet le semmit. Minket használ fel eszközül, hogy a nevében győzedelmeskedjünk.
A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.
Szerelmesnek lenni olyan, mint egy álom, amiben a rókát forgatják nyárson.
A szerelem nem csak tündöklés, hanem hosszú és fájdalmas harc is a sötétségben, egymás végleges elismeréséig, a megbékélésig.
Kevés az olyan szív, akiknek az a boldog sors jutott, hogy azonnal felismerjék egymás hangjában a társat, akit nekik szánt a gondviselés, és átadhassák magukat a kölcsönös és teljesen harmonikus ölelésnek.
A szerelem be van zárva a szívembe, mint egy madár a kalitkába. Egyszer majd kiszabadul, és szárnyalni kezd.
Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.
Sokféleképpen lehet valakit szeretni. Néha annyira akarunk szeretni, hogy nem vagyunk válogatósak abban, kit szeretünk. Máskor meg a szerelmünket olyan tiszta és nemes alakká magasztosítjuk, hogy nincs az a szegény emberi lény, aki az elképzelésünknek megfelelne. De a szerelem a szeretet egy formája. Legtöbbször valami felismerés, alkalom arra, hogy azt mondhassuk: "van benned valami, amit szeretek".
Vannak, akik arra lettek teremtve, hogy szeressenek, mások meg arra, hogy éljenek.
Szívesen meghalok érte... de azt a világért se kérje, hogy éljek.
Az a szerelem, amely nem viseli el, hogy szembesítsék a valósággal, nem szerelem. Így aztán a nemes lelkek kiváltsága a képtelenség a szerelemre.
A tiszta szerelem halott szerelem, ha a szerelem a szerelmi életet is jelenti, egy bizonyos élet megteremtését - egy állandó vonatkozás van ebben az életben és csak abban kell egyezségre jutni, ami ezen kívül esik.
Nem olyan érzéseket érzünk, amelyek megváltoztatnak minket, hanem olyanokat, amelyek a megváltozás gondolatát sugallják. A szerelem így nem az önzéstől tisztít meg bennünket, hanem egy távoli hazát sejtet, villant fel, ahol ennek az önzésnek már nincs jussa.
Facebook
Pinterest