Idézetek az igaz szerelemről
Maga is egyre többet adott neki magából, a gondolataiból, legbensőbb énjéből, bizalmas vallomásokban, amit éppoly édes adni, mint kapni. Oldottabbnak érezte magát vele, őszintébb volt, leplezetlenebb, bizalmasabb, mint másokhoz, és ezért még jobban szerette. És azt is érezte - és ez az érzés nagyon értékes a nőknek -, hogy csakugyan ad, hogy valakire úgy rábízza mindenét, amije csak van, ahogy még soha senkire.
Kétféle szerelmes férfi van a világon: az egyik úgy kívánja szerelmét, mint az őrült, de diadala másnapján alábbhagy a lobogása, a másikat béklyóba veri és rabul ejti a birtoklás: a testi szerelem, összevegyülve azzal az anyagtalan és szóval nem mondható vágyakozással, amit a férfiszív sugároz olykor egy nő felé, az igazi és emésztő szerelem szolgaságába taszítja.
Az a szerelem, hogy akit szeretünk, annak minden tulajdonsága kivételes vonzóerőt sugároz ránk, hogy másnak, különbnek látjuk mindenkinél, feje körül azzal a dicsfénnyel, amivel választottait veszi körül a szív, vagy pedig az is szerelem, ha valaki nagyon tetszik, annyira tetszik, hogy már szinte meg se tudunk lenni nélküle?
Egy szerelmes fiatalembernek, bármily súlyos bánat terhe alatt nyögjön is, a mosolygó Egyetlen megpillantása többnyire ideiglenes enyhülést hoz.
A szerelem úr minden más szenvedélyünk fölött.
Az áradozó szerelmes nyelve megbicsaklik, s lángolása minél őszintébb, annál biztosabban dadogja azt az egy elcsépelt közhelyet, amely az első emberpár óta az emberiség rendelkezésére áll.
Kiváltságos családba születtél. És hogy mihez kezdesz ezzel, az csak és kizárólag tőled függ. Azért vagyok itt, mert veled akarok lenni. De ha nem tartanálak érdekesnek, a világ összes pénze sem tudná megváltoztatni az érzéseimet veled kapcsolatban.
Nekem fogalmam sem volt arról, milyen érzés a szerelem. De ha rád talál, akkor rád talál, és neked fel kell ismerned.
Az ember szive alatt hőforrások van- nak elrejtve ezt néha a szerelem mélységének is nevezzük.
Azt kérded magadtól, hogy mi a szerelem, meg hogy szerelmes vagy-e. Közben pedig inkább azt kellene kérdezned, mi nem szerelem.
Nézed a vizet. Az eget. A felhőket. A naplementét. A végtelent. A mindent. Újra. Mint már annyiszor. Lenyűgöz, elvarázsol, magával repít. Nézed, nézed, nézed. És most... most megpillantasz valamit. (...) Kirajzolódik egy arc, egy álomarc. Ő. És te csak állsz, és nem találod a szavakat ebben a csodálatos egységben. Csak gyenge kifejezéseket: gyönyörű, bámulatos, lenyűgöző. Az egyetlen arc. Amiben te már nem csak az álomarcot látod. Hanem az álomszívet is.
A szerelem a legerősebb érzelem. És ezért a legveszélyesebb is.
Szerelmi önkivűllét, (...) erővel önvesztébe tör S kétségb'esett szándékra ösztönöz, Mint bármi szenvedély az ég alatt, Mely ostorozza létünk.
Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom - több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod - Tűznek ne vedd ám.
A szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.