Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem olyan, mint a hirtelen lerészegedés.
Az asszonyi szív minden században asszonyi szív marad.
A szerelemben csak a nem szerelmes jó stratéga.
A szerelem sugárkörében minden barátság tiszta, a bizalom teljes és kölcsönös, a fájdalmak kevésbé fájdalmasak, a remény szép álmokat sugall, a gyönyörök megsokszorozzák egymást, és az emlékek megszépülnek.
Minden szerelem a fejünkben kezdődik és végződik. És a fejünk ugyanolyan bolondos és lyukas, mint a kecskék nyakán himbálódzó csengettyűk.
Minden szerelem a magunk szereteténél kezdődik.
Nincs kisebb vagy nagyobb a korlátlanból. (...) Mindent vagy semmit, ahogy az igaz szerelmes mondja, és ez a szerelem igazsága. A szerelem sohasem hal meg, úgy mondják. Öröklétet kíván és kap. És joggal. Hogyan tudna meghalni, ha ő maga az élet? Mi pedig nem ismerhetünk meg többet az örökkévalóságból, csupán szemvillanásnyit, mikor e kötelékbe lépünk.
Minden szerelemben van gyűlölet. Az ember nem tehet róla. Hozzá van kötve ahhoz, akit szeret, elveszti szabadsága egy részét, és rugdalózik ellene. De miközben rugdalózik a saját szabadsága elvesztése miatt, megpróbálja kényszeríteni a másikat, hogy az utolsó cseppig adja fel a szabadságát. A szerelem óhatatlanul gyűlöletet szül. Amíg csak ezen a földön élünk, a szerelemben mindig lesz gyűlölet. Lehet, hogy éppen ezért élünk a földön: hogy megtanuljunk gyűlölet nélkül szeretni.
A szerelem olyan, mint a hajnali mezők tündérvilágot idéző ködpárái, melyek közeledtünkre egyre inkább eltűnnek szemeink elől. A tündérek és a csodák nem szeretik az indiszkréciót.
A szerelmek azért múlékonyak, mert alapjuk az önzés. Ezt senki sem ismeri be, sőt éppen az ellenkezőjét gondolja, mégis így van. Magunkat szeretjük a másikban, akit a legszívesebben bekebeleznénk, fölfalnánk, soha ölelő karjaink közül ki nem eresztenénk, s ha mégis elmegy, úgy érezzük, hogy testünk s lelkünk kitépett darabját is magával viszi.
Minden szerelemnek megvannak a meglepetései, rejtelmei, melyek csak az idők folyamán nyílnak meg előttünk.
Nem izzó, lobogó szerelemnek kell megtörténnie ahhoz, hogy harmonikusan tudjunk élni, hosszan és kiegyensúlyozottan legyünk úgymond, boldogok. S mint tudjuk, a boldogság is csak pillanatokból áll.
A lángoló szerelem a tizenévesek sajátja, privilégiuma. Én elgyöngülök, amikor azt hallom egy ötvenes nőtől, hogy ő most éppen ilyesmit érez, de nem hiszem el.
A szerelem mindig szembenéz a végzetével; mikor még nem tud semmit, már mindent sejt.
Egyetlen nap leforgása alatt visszakapni a sorstól valakit, akit szeretsz, és elveszíteni valakit, akiért szintén képes volnál meghalni. Nem élhet ott az egyik, ahol a másik. Megölnék egymást. Te pedig csak állsz kettejük között, mint valami szánalmas villámhárító, és mindkettejük fájdalma rád csapódik vissza, pedig mindketten téged szeretnek.
Facebook
Pinterest