Idézetek az igaz szerelemről
Az embernek fiatal szív kell ahhoz, hogy kiállja a próbát, amit a szerelem kíván.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Az ember nem esik szerelembe a megfelelő személlyel, amíg meg nem tanulja önmagát szeretni és jól érezni magát a bőrében.
Mindig is sejtettem, hogy szeretni veszélyes gyengeség.
A szerelem rejtély nekem, de a vonzalom hihetetlenül egyszerű és pusztító.
Mert nekem a szerelem merész, halálig tartó összeesküvés, gyönyörű, páros lázadás a zsarnok elmúlás ellen.
A szerelemnek sok válfaja van. (...) És ha olyan embert szeretsz, aki nem álmaid férfija, akkor el kell fogadnod, hogy az illető nem álomkép, hanem hús-vér ember. Olykor meg kell bocsátanod neki. Sőt, talán nem is csak olykor, hanem gyakran. De a megbocsátás többnyire meghozza a szerelmet.
A lány a kehelyre csókját lehelte, a lovag kiitta, földhöz odaverte. Lenéz, pirul, felnéz és sóhajt a lány, és könny a szemén, és mosoly ajakán.
A szerelem nem varázsszóra születik, hanem csináljuk, igaz, rejtélyes kémiai folyamatok hatására, amiket régen Ámor nyilainak hívtak. De mi magunk csináljuk, gerjesztjük, alkotjuk, teremtjük és alakítjuk, időnként hagyjuk mértéktelenül növekedni is, hogy még jobban belebóduljunk.
- Szerinted mi a szerelem? - A szerelem egyszerűen csak egy elektromos hiba az emberi idegrendszerben.
Sakurasou no Pet no Kanojo c. film
Az emberek nem tudják megérteni, hogy lehet valakit szeretni, aki pedig nem érdemli meg. (...) Csak hát az a helyzet, hogy a szerelemben nincs értenivaló, úgy van, és kész, nem lehet ellene tenni. A szerelemben nincs számolgatás.
Az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.
A szerelem, ahogy tanít idő s tapasztalat, egyre szebb lesz és titokzatosabb.
Óvakodjunk a másikhoz való szenvedélyes, kizárólagos ragaszkodástól - nem a tiszta szerelem bizonyítéka az, bár sokan úgy hiszik. Az ilyen önmagába forduló, kizárólagos szerelem - mely önmagából táplálkozik, és képtelen adni vagy a másikra figyelni - végül mindig önmaga végzete lesz.
A szerelem nem pusztán a szenvedély szikrája két ember között; óriási különbség van a szerelembe esés pillanata és a szerelmes állapot fenntartása között. A szerelem valójában életforma, az "adás", és nem a "szerelmessé válás" művészete; tágabb, társas üzemmódot igénylő, és nem egyetlen személyre szabott műfaj.
A romantikus szerelem (...) a titokzatosság fátylába burkolózik, és nem viseli el a racionális vizsgálódást.