Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, de nagyon nehéz megállítani.
Lehetséges egyetlen nap alatt újra és újra beleszeretni egy emberbe, és egyre jobban szeretni?
- Ugyan milyen lenne az ember szerelem nélkül? - RITKA.
Milyen ostoba dolog a szerelem. (...) Feleannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít be semmit. És mindig olyan dolgokról mesél, amelyek nem következnek be, és mindig olyasmit hitet el az emberrel, ami nem igaz.
Légy igaz szerető, mert a szerelem bölcsebb, mint a tudomány, bár az bölcs, és erősebb, mint a hatalom, bár az erős. Lángszínű a szárnya és teste színes, mint a láng. Az ajka édes, mint a méz, és a lehelete olyan, mint a tömjén.
Az első szerelem a legkomolyabb. Nem egyszerűen szerelembe esel, hanem fejest ugrasz a szerelembe.
Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.
Szerintem ez a szerelem (...). Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, mégsem változtatna rajta semmit.
A szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik.
Ahogy egy ágacskát tömény sós oldatba bemártunk, rácsapódnak a kristályok, s ha kiemeljük, egy gyönyörű kristályszobrot kapunk. Hasonlóképpen a szerelmes is rákristályosít a szerelmére mindent önmagából, s egy idő után csalódik, mert rájön, hogy egy ágacska van ott tulajdonképpen.
Talán a szerelem is legenda, a lélek legendája, amelyben némelyek ösztönösen hisznek, mások meg addig töprengenek rajta, míg a végén ők is csak hisznek benne.
A szerelem sziget az óceánban, s a szigetlakó kalyibája olyan, amilyen, de maga építette egy házhelynek és sírgödörnek egyaránt alkalmas földdarabra.
A szerelem nem szerelem többé, mihelyt bolondság; s a bolondság sem bolondság, mihelyt szerelem.
A szerelem nem a birtoklás, hanem az élvezet gyönyöre. Érezhetjük a szerelmet úgy is, hogy nem szeretnek viszont bennünket, hiszen ezt az érzést sokkal inkább az adás, mintsem az elfogadás teszi széppé.
A szerető azért van, hogy megédesítse a sivár hétköznapokat, nem azért, hogy még több kétség és fájdalom zúduljon az emberre.