Idézetek az igaz szerelemről
Az okos és egészséges ember nem lesz a szerelem rabszolgájává.
A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbujt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.
Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltűnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tűz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult.
Bármilyen nagy a szerelem, egy kis távollét csak fokozza és szítja a vágyat.
A nők csak akkor kezdik becsülni a férfit, ha azt látják, hogy másoknak is tetszik. Akkor szaladnak utána.
A legszebb szerelmi történetek azok, melyek örökké tartanak.
A szerelem nem örök, ahogy azt a költők mondják. (...) Ami igazából végtelen, az véges szerelmünk tárgya.
A szerelem olyan erős, oly valóságos, hogy éppúgy képtelenség elfojtani, mint ahogy férfiembernek képtelenség véget vetni önnön életének.
Vajon az ember a másik egyes tulajdonságaiba szeret bele lépésről lépésre, vagy az egész lényébe egyszerre?
Ha szerelemről van szó, feleslegesen tervezgetsz. Nem számít, hogy mit rendezünk el, mindig jön valami meglepetés vagy fordulat, ami aztán nagy dolgokhoz vezet.
A szerelem nem ér egy csapásra véget, akármennyire is jó volna, vagy akármennyire nincs helye az ember életében. Nem is lehet megparancsolni, hogy érjen véget.
A szerelem kinyitja a világ kapuit.
Talán így jöhetsz rá, hogy szeretsz valakit. Amikor úgy érzed, hogy minden egyes könnycsepp, amit ejt, a tiéd. Amikor minden vágást, minden horzsolást, minden ütést úgy érzel, mintha te szenvednéd el.
Vannak sietős ostobák, akik a házasság előtt lesznek szerelmesek, de lobogásukkal elégetik a szerelmet. Miért? Mert azt hiszik, hogy az élet legfontosabb célja a szerelem. (...) Az igazi cél a boldogság. A szerelem és a házasság célja is ez.
A házasság előtt fellángoló szerelem a házasságban kialszik, csak üres és szomorú helye marad. A házasság után érzett szerelem is elmúlik persze, de a helyét a boldogság foglalja el.
Facebook
Pinterest