Idézetek az igaz szerelemről
Mikor szerelmesek vagyunk, azt az illúziót dédelgetjük, hogy szerelmünk tökéletes. S ha ez még nem lenne elég, azzal is áltatjuk magunkat, hogy a szerelem örökké tart. Nincs erő, mely legyőzhetné a szerelmünket. Senki és semmi nem állhat közénk. Végül azonban mindannyian leszállunk a fellegekből, és kénytelenek vagyunk újra két lábbal a földön állni.
Kamaszkorban gyakran annyira éhezünk a szerelemre, hogy azt, aki valószínű jelöltként szerepel a szemünkben, képzeletünk élénk színeivel megszépítjük. Legalább annyira "vagyunk szerelmesek a szerelembe", mint az adott személybe. Idővel aztán áttetszik a valóságos személyiség, és a fantázia elhalványul. Ami végül is jó - mivel a valóságos személyek sokkal érdekesebbek, mint a képzelet szülöttei. Vagy az is lehet, hogy rosszul sül el a dolog - de legalább rájöttünk!
Megvan az, amit szednék, csak az adagolást nem értem. Kockázatok és mellék- hatások a tekintetében.
Senki sem tökéletes, (...) de vannak, akik tökéletesek egymás számára.
Csak a szerelem adhat értelmet annak, akinek nincs semmije.
Soha ne legyél szerelmes. A szerelem méreg. Ha beleszeretsz valakibe, elveszíted az irányítást az életed felett, hiszen a szíved és az elméd már másé. Veszélybe kerül az életed. Mindent megteszel, hogy megtartsd a szeretett személyt, és elveszíted a veszélyérzetedet. Ez a megmagyarázhatatlan és veszélyes érzés, amit szerelemnek hívnak, elpusztít mindent, ami te vagy, és helyette az marad, akinek a szeretett személy akar látni.
A szerelem a másik emberben való hit, és az arcát mindig homály kell, hogy fedje. Minden pillanatot érzéssel kell megélnünk, mert ha megfejteni és megérteni próbáljuk, szertefoszlik a varázslat.
A szerelem idején minden férfi egyforma.
A legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van - mégis lehetetlen. (...) Átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.
Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém. (...) A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, te és én.
Minden azon múlik a szerelemben, hogy a kínálkozó alkalmat ne mulassza el az ember.
Egy dolog a fellángoló szerelem, de ahogy az értékesítőnek a termékismeret mellett értenie kell az ügyfelekhez és a kommunikációhoz, a párkapcsolatokban is szükség van a gyakorlatban használható, működő technológiára.
A szerelemben nem az a jó, hogy én szeretek valakit. Hogyisne. Hogy kinevessen. Azt már nem. A szerelemben az a jó, ha engem szeret valaki. Az nagyon kellemes. Az illető kedves hozzám, mindig szépeket mond és hízeleg.
A szerelem mindig új benyomásokat követel. S ha már nem kap valakitől semmi újat, ahhoz fordul, akitől kap. Aphroditének mindig újat kell mondani. És nincs az a diadalmas hős, aki örökké új tudjon maradni. Ha a győztes azt mondja: "győztem", a szerelem szeme felcsillan és lelkendező büszkeség dagasztja. De mikor századszor mondja, hogy "győztem", akkor a szerelem nagyot ásít. És másra gondol.
Csak a fiatalok és az ostobák hiszik azt, hogy mindent tudnak a szerelemről.
Facebook
Pinterest