Idézetek az igaz szerelemről
Az ember, úgy, ahogy van a világon, nem egész egység, hanem csak egy fél. Hozzá vagyunk szokva, hogy azt az egyént, aki beszél velünk, egy egész lénynek tekintsük. Ez (...) optikai csalódás. Mert mindenki közülünk, akik a világban élünk és mozgunk, csak egy-egy fél-lény. Egy lénynek a fele. (...) Van egész lény is: (...) a Pár.
Az első szerelem félelmetes élmény. Életveszélyes.
Szerelem! Hisz ez minden! Hisz ez a gyémánt, szűzi kincs a szerelem! (...) Némelyik férfi kész odaadni az életét is, kész a halába menni, hogy kiérdemelje ezt a szerelmet!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Delejesség-e, vagy természetes erő az, mivel a nő magához hóditja a férfiut? Elemezni nem tudjuk, csak nevét ismerjük és az nem más, mint: a szerelem.
A szerelem (...) helyet csinál magának. Vagy szétveri az életet, vagy, ha elmúlik, olyan tüskét hagy a lélekben, amit az ember utána sokáig hordoz, mint a szerelemre való képtelenség élményét.
Egy férfi számára a szerelem adja meg a lehetőséget, hogy egy nő lelkéről többet tudjon meg.
A kapcsolatok természete más, mint amit a moziban látunk, más, mint amire felkészítenek minket. A nagy romantikus filmek valami esszenciálisat ragadnak meg abból az érzetből, amit szerelemnek hívunk, de azt kevéssé mutatják be, mennyire nehéz megoldani egy együttélést, hogy ennek milyen stációi vannak, milyen banális tud lenni, miként lehet életben tartani, hogy lehet egyáltalán elviselni a másikat vagy magunkat. Tájékozatlanságunk okán vagy végigküszködjük az életet, vagy különböző utakat keresünk.
A világ leggyönyörűbb pontja is jelentéktelenné válik, ha az ember egyedül telepszik melléje és a világ legjelentéktelenebb pontja is gyönyörűvé válik, ha két egymást szerető ember találkozik benne össze.
Az embernek magának kell a párját megteremtenie és nem úgy, hogy a párját erőszakolja önmagához, hanem hogy önmagát alakítja önfeláldozással a párjához. Ez a kölcsönös önfeláldozás: a szerelem.
A szerelem olyan, mint a tutaj: önmagának szállítóeszköze.
Mindenki magában hordja jövendőbelijének negatív mintáját és az ember, akit talál hozzá, csak a nyersanyag, amelyből vágyai képére kiönti a maga ideáljait.
Az ember vak sors játékszere, véletlen esélyek sodorják jobbra-balra, de a legmakacsabb balvégzet sem akadályozhatja meg abban, hogy ne iparkodjék a szerelemre, a boldogságra. Eléri-e? Nem éri el? Tulajdonképpen mindegy is.
A szerelem nem válogat, nem fürkész, nem itél, nem gondolkozik, marad annak, ami: szerelemnek.
A szerelem vak, és süketnéma is.
Szerelemből a legnagyobb aljasság is szent. (...) És szerelem nélkül egy kézcsók is aljasság.
Facebook
Pinterest