Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem kegyetlen szerető.
A szerelem egy játszma, a természet nagy játszmája. Bolygónk minden teremtménye részt vesz ebben a játékban - tudat alatt is igyekeznek átadni DNS-üket a holnapnak. A természet a gyerekek számával méri az eredményt.
Titkold el a vágyad! Rejtsd el az örömödet és a fájdalmadat! A szerelemnek is szüksége van titkokra, hogy fennmaradjon.
Ha az embernek választania kell egy idősebb és egy fiatalabb szerető között, jobb, ha az idősebbet választja - de nem azért, mert az idősebb tapasztaltabb, hanem mert hálásabb lesz a döntésért.
A szerelem olyan fényes és kiszámíthatatlan tud lenni, mint a hullócsillagok.
A szerelemre sem lehet egyetlen érvényes szabályt alkotni. Mindenki másfélére találhat rá.
Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.
Minek bajlódnánk egy annyira önkényes dolog magyarázatával, mint a szerelem? A legkevésbé meghatározható dolog a világon.
Miként lehetséges, hogy bár csak a kezünk érinti egymást, a melegség felvándorol a könyökömön át a mellkasomba is?
A szerelem lényege: szeretni kell azt, aki mellett örülünk, hogy élünk.
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
Hogy mi a szerelem, azt nem tudom: de azt nem is nekem kell tudnom, hanem a fajnak, a létezésnek.
A szerelemhez csak egy ember kell.
Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.
A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.
Facebook
Pinterest