Rachel Van Dyken

Minden lánynak szüksége van arra, hogy megrengessék a világát, legalább egyszer.

Amikor eléred az életed végét, nem szabad megbánnod semmit, hanem gratulálni kell magadnak ahhoz, hogy megpróbáltad a lehetetlent.

Az életnek két fázisa van. A születés és a halál. Ennyi. Hogy mit csinálsz a kettő között? Nos, az rajtad áll, nem?

Talán így jöhetsz rá, hogy szeretsz valakit. Amikor úgy érzed, hogy minden egyes könnycsepp, amit ejt, a tiéd. Amikor minden vágást, minden horzsolást, minden ütést úgy érzel, mintha te szenvednéd el.

Talán nem látod életed kirakójának minden egyes darabját, talán nem látsz minden lépést, amit a nagy sakkjátékos lép, de ne feledd, hogy Ő teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Egyes bábukat kiütnek vagy ellépnek velük, hogy helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolgok, mert a világ, amiben élünk, olyan, amilyen. De végül minden jóra fordul. Szép ígéret, nem igaz? Jó tudni, hogy mindennek oka van, ugye?

Soha nem tudhatod, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel magadba minden egyes emléket?

Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta, Vég, azt igazából úgy érti, hogy Kezdet.

Mindenki maszkot visel. A maszkok sokféle méretűek és formájúak. Az egyetlen gond a felpróbálásával az, hogy illik rád. Milyen könnyen esünk bele abba a csapdába, hogy nem is kell annak lennünk, akik vagyunk! Milyen könnyen győzzük meg magunkat, hogy el kell fednünk azt, amilyennek születtünk! Ez tragédia - tragédia, hogy a félelem elválaszt minket a sorsunktól. Ez pokoli - amikor annak az embernek a helyébe, akivé megalkottak, valami olcsó szemfényvesztő lép.

Ha megtehetném, meg kellett volna tennem, megtehettem volna. Az emberi természet sajátja azt feltételezni, hogy valamilyen szinten irányíthatjuk azt, ami velünk történik, de a helyzet az... hogy az élet zajlik, és néha elkésünk. A fenébe, néha meg túl korán érkezünk. Néha rossz döntést hozunk, néha viszont jót. Az emberek akkor mondják ezt a három dolgot, ha a dolgok nem jó irányba mennek. Amikor jó irányba mennek, akkor nem kérdőjelezik meg saját tetteiket. Akkor kérdőjelezik meg, amikor a dolgok pokolivá válnak.

Az életben az igazán gyenge emberek azok, akik képtelenek beismerni, hogy segítségre van szükségük. Képtelenek beismerni, hogy nem bírják tovább egyedül. Gyengék. Azzal, hogy segítséget fogadsz el, azt ismered be, hogy gyenge vagy és ebben megtalálod az erődet. A világ gyengéi azt gondolják, hogy mindent tökéletesen tudnak és ezt mások orra alá dörgölik.

Onnan tudom, hogy jó szíved van (...), hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte.