Idézetek az igaz szerelemről
A szerelembe esés valami különös megvilágosodás vagy megszállottság: lehet a szerelmünk sáros lábú libapásztorlány vagy egyetemi oktató, de mi rendkívülinek, egyedülinek, és megismételhetetlennek látjuk őt. Ő és csak ő kell nekünk.
A szerelem mániás állapotában minden könnyűnek és egyszerűnek tűnik. Egyébként valóban az, de a legtöbb embernek ehhez a felismeréshez a szerelem rendkívüli állapota szükséges.
A szerelem morzsákból is megél. De aztán csak fusson át a lelkünkön egy halvány gyanú, egy otellói gondolat, hogy már talán nem is szeret annyira, vagy talán nevetségesek vagyunk a szemében, vagy rossz szót használtunk múltkor, és a legmélyebb kétségbeesésbe zuhanunk. A szerelem túlfűtött állapotában szerelmünk elvesztésének még a halvány gondolata is úgy hat, mintha bemondták volna a rádióban, hogy itt a világvége.
A szerelem az életünk főszava - s ezért benne van minden emberben. Aki nem szerelmes, az is szerelmes, csak nem tud róla.
A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit.
Alekszandr Szergejevics Puskin
Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme...
A szerelem szüntelen kérdezgetés. Igen. Nem ismerek jobb meghatározást a szerelemre.
Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.
A szeretet az ego halála, ezért félsz tőle. Az ego retteg attól, hogy megszeressen valakit. Színlelheti ugyan, de valójában nem szerethet meg senkit. Csupán egy bizonyos pontig képes eljutni; azon túl már félni kezd. És akkor meghátrál, visszavonul. Mindenki tudja ezt, aki valaha is volt már szerelmes.
A szerelemben nincs forma, érzés és gondolat, nincs félelem, düh, féltékenység vagy aggodalom. Amikor a szerelem lángjában égsz, a szerelem óceánjának hűs hullámai között, nincs benned semmi, csak a tested, a mellkasodat szétfeszítő ragyogás.
Szent isten, micsoda forradalom az, ha a szerelem megjelenik. Mindenik érzék el akarja csikarni a többi négynek is a hatalmát. A szem tapintani mer, a kéz ízlelni tud, a száj látni akar, a szív hallani próbál. És ebben a káoszban, mikor mind az öt érzék megbomlik, elszilajodik, egymás tetejére ágaskodik, előjön fenséges ködben, a csodálat foszlányaiban a hatodik érzék, mely mindent tud, mindent lát, mindent megérez...
Szeretve lenni mindig is titokzatos dolog: kérdezősködni, hogy tisztábban lássunk, nem ajánlatos. A másik fél a legjobb esetben egyáltalán nem tudja megindokolni szerelmét; rosszabb esetben pedig olyan indokra fog hivatkozni, amelyet Ön eddig nem tartott a legvonzóbb tulajdonságának; például egy anyajegyre az Ön bal vállán. Hallgatni ez esetben is arany.
A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.
Szívünket a szerelemnek, szánkat a szerelmesünknek adni: annyi, mint szemünket odaadni a fénynek; nem adunk ezzel, hanem kapunk.
Egy házasságnak akkor van vége, ha a szeretet szülte gondolatnélküliséggel állsz föl a másik mellől. Amíg a párod ott motoszkál a fejedben, addig még van köztetek valami.
Facebook
Pinterest