Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem szentháromság: test, szellem, lélek. Hol van ma igazában? A fiatalok a testtel kezdik - általában. Így nehéz elérni a lelket. Na, azt még úgy-ahogy. De a szellemet? A teljes nagy szerelmek hol vannak ma? Lehet, mindig is ritkán voltak. Voltak?
A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk: láthatatlan, de igen-igen élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve.
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.
A földi szerelmet ne vesd meg, ne vidd a semmibe a tested.
Ha egy nő egyszer elárulta vonzalmát egy férfi iránt, akkor kettőjük között tüzes, rejtélyes, veszedelmes levegő rezeg. A szerelmesek mindig félelmetes tisztánlátással érzik meg, hogy mit érez irántuk valójában a szeretett ember, és mert a szerelem a maga lényének következtében mindig a határtalant akarja, ezért szükségszerűen ellenszenves, elviselhetetlen számára minden, ami határolt, ami korlátolt. A másik gátjai és gátlásai mindig megéreztetik vele az ellenállást, s abból, hogy nem adja oda magát teljesen, joggal érzi a titkolt ellenkezést.
Szerelmesnek lenni valakinek az életébe, vajon ugyanaz, mint beleesni magába az emberbe?
A szerelem nem egy érzés, hanem egy képesség.
Sohasem lenne szabad kötődni, hogy aztán ne fájjon a lemondás. Ezért fáj mindig. Ezért bujkál ott a bánat minden egyes szerelmes percünkben.
Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem élesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott; mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta.
A nagy szerelem olyan, mint egy jó könyv: nincs nyugtunk, amíg csak a végére nem érünk. (...) Életemben először szeretném, ha nem így volna.
A legbiztosabb szerelem az, melynek szeretet az alapja.
Egy férfi szerelméért a tengerrel nem lehet versenyre kelni, hiszen az egyszerre anya és szerető, s ha elérkezik az idő, ő mossa majd meg a tetemét is, korallá, elefántcsonttá és gyönggyé dédelgeti.
Minden szerelmes a szívében őrült, a fejében pedig trubadúr.
Facebook
Pinterest