Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem bonyolult, és ami a legrosszabb, kiszámíthatatlan.
A szerelem nyelve amúgy se más. Némaság.
A szerelemben (...) nincs megalkuvás: a tökéletest szereted - amíg szereted.
Ha szerelmi vallomást akarsz kikényszeríteni a partneredből, kezdheted azzal a bejelentéssel, hogy: "köszönök mindent, és most szakítsunk!" Meglátod, milyen jól hat majd az illetőre, egyből fontos leszel neki.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
Igazán semmi nem érintheti s minden körötte táncol.
A szerelmet táplálni kell - éppen úgy, ahogyan mindig újabb kis fadarabokat rakunk a tűzre. Az első láng csodálatos, de azután vigyázni kell a tűzre, kézben kell tartani.
Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tűzben vacogott.
Addig fog szeretni, amíg te szereted őt.
Lelkem a lelkedé. Virágokat gyűjtök, térden állva átnyújtom neked. Verset írok. Felolvasom. Te verdeső pillákkal hallgatod, kebled hullámzik, pír önti el jobb és bal orcádat. Azután a kezedet nyújtod, de én nem merem megérinteni, mert tudom, hogy akkor elvesztem a fejem. Nem, talpra szökkenek, és kimenekülök a szabad levegőre, jeges ülőfürdőt veszek. Te meg ott állsz órákon át, kinyújtott kézzel, kebleid hullámoznak: egy hajóflottát is elringatnának. Hát ez a boldogság. Éljen az éteri, szűzi, folttalan szerelem!
Szépség, szűzesség, ifjúság virága, Mint tépett párta, hullhat föld porába, Örökkön él én édes, büszke, drága, Mennyei mély szerelmem ciprusága.
A szeretők tengernél, napnál, időtlen térnél többet nem akarnak, kevesebbel be nem érhetik.
A szerelem az, ha mindig látjuk a másik szépségét, akkor is, ha mások már nem.
A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.
Hógolyó-szerelem eltalál, valamiden? - Porlik, olvad sebesen s nem marad nyoma sem.