Idézetek az igaz szerelemről
Sajnos napjainkban általában a (...) romantikus szenvedélyt értik szerelem alatt. Két ember meglátja egymást, kölcsönös fizikai vonzalmat éreznek, élvezik, ha együtt lehetnek, és gyorsan "egymásba szeretnek". Nem állnak meg, hogy átgondolják: ők ketten máshonnan jönnek, más értékekkel rendelkeznek, és mást várnak a kapcsolattól. Nem gondolják végig, mit is jelent egy életre szóló társkapcsolat kialakítása és ápolása.
Kiváncsi játék és szeszély a szerelem először. Reánk tekint egy szem, beszél, igér, s lángjuk előtör. S minthogy magunkat szerfelett szeretjük, s ez nagyon jó, szeretjük őt, aki szeret, hisz izlésünk hasonló.
A szerelem azért is vak, mert a szerelmes ember nem olyannak látja a párját, amilyen valójában. Csak fokozatosan tanulja meg olyannak látni, amilyen, és azért szeretni, amilyen.
Miért olyan, amilyen? A szerelmes ember ilyesmit soha nem kérdez, inkább az ilyesféleképpen hangzik: miért éppen én részesültem abban a kivételes kegyelemben, hogy találkozhattam vele?
Csak most döbbent rá, hogy egészen eddig őt várta, már napok óta. És ebben a pillanatban egyszerre elfogadott mindent, amit a sors rendelt neki. Nem panaszkodott, inkább örült, hogy megengedheti magának ezt a fényűzést, mert (...) tudja, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője, de mivel nem vár tőle semmit, csak nyerhet vele.
Megrémült. Kezdett rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött.
Ha még soká szeretlek-e, Könnyes szemekkel kérdezed, Természet édes gyermeke! Bús szívemet mint vérezed... S hát vélheted dicső alak! Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem, Ah, csak tebenned lelhetem Fel mindenem.
Azelőtt azt hittem, hogy csak nő képes lemondóan, szinte alázattal szeretni, mert ez a tulajdonság törvényszerűen a nő lényéhez tartozik - nem, be kellett ismernem tévedésem.
Minden szó fontossá lesz, minden mozdulás sokat jelentővé, ahol szíved verését egyező szívverés viszonozza.
Kezdetben még szabad a szívünk - mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe, minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze.
Pár nélkül sem ember, sem madár nem élhet a világon.
A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert.
Van olyan kincs, amit egyszer találsz meg, Ha elveszted, akkor az élettől válsz meg. A tested él, de a lelked, az meghal, A kincsért élj, és a lelked él.
A tiszta szerelem az emberek egyik legszebb, legszentebb érzése. Ne higgy azoknak, akik ezt a nagy érzést le akarják egyszerűsíteni a biológia síkjára, akik érzés nélküli világot akarnak teremteni... Cinikus, kiégett, mindenben és mindenkiben csalódott emberek tagadják csak a szerelmet.