Idézetek az igaz szerelemről
Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök.
Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem. Butaságnak tűnik. Mindenki ezt mondja. Lehet, hogy igazuk is van. Nem tudom. Még mindig olyan fiatal vagyok. De nem érzem magam annak. Mintha csak egyetlen esélyem lett volna a boldogságra, és azt elszalasztottam volna.
A szerelem igazából fantomfájdalom. Költők írnak róla, a nagy művészek ábrázolják, a zenészeket megihleti, de valójában nem létezik. (...) Olyan, mint amikor az ember fekélyt érez a gyomrában, a sebész felnyitja és nincs ott semmi. Kémiai reakció, (...) a hormonok játéka. Az ember képes meghalni érte, de még soha senki nem bizonyította, hogy létezik.
Sokszor a szerelem jegyében képes az ember önmagát is megtagadni, mert a másikat boldoggá akarja tenni.
- El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani? - Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá tegyelek. - Teljes munkaidős állás! - Én is így gondolom.
Egyszerűen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.
Nem igaz, hogy csak úgy szerelembe esünk. Valójában mindig van egy pillanat, amikor még dönthetünk. Egyszerű neurokémiai folyamat. Ha hat rád valaki, hajlamos vagy arra koncentrálni, ami szerethető az illetőben, és utána csak azt fogod belőle érzékelni. Ezért ha valakit nem akarsz elhagyni, egyszerűen csak rá kell szoktatnod magad, hogy azokra a tulajdonságaira összpontosíts, amiket szeretsz benne.
A pokolt én úgy képzelem el, hogy be vagyok zárva egy szobába, elzárva tőled, de láthatlak és érezhetem az illatodat.
A szerelem érzete kivétel nélkül minden esetben átmeneti érzés. Mindegy, hogy az ember kibe szerelmes, ha a kapcsolat elég hosszú ideig tart, előbb-utóbb "kiszeret" belőle. Ez nem jelenti azt, hogy megszűnik a szeretet érzése, de azt már igen, hogy a szerelem eksztázisa mindig elmúlik, a mézeshetek mindig véget érnek.
Inkább legyünk különlegesek együtt, mint átlagosak külön.
Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg.
Felismerni a szerelmet legalább olyan nehéz lehet, mint idejében felismerni a boldogságot.
Sose tudtam felfogni, hogy van az, hogy valaki félelemből nem meri kimutatni az érzelmeit. Nálunk olyan természetes volt az érintés és a simogatás, mint ahogy az ember levegőt vesz.
Ha állandóan a másik jár az eszedben, amikor nem vagytok együtt, az nem futó kapcsolat. Ha úgy látod őt magad előtt, mintha veled volna, az több ennél. Ha egyedül akarsz maradni, hát jó. De mindketten tudjuk, mit érzünk.
Aki már átélte, tudja, milyen az, amikor az ember első pillantásra érzi, kell neki az a másik. Hogy csak az a másik kell neki.
Facebook
Pinterest