Idézetek az igaz szerelemről
Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Amikor szeretsz valakit, elég bátorságra lelsz magadban, hogy kimondd: - Te vagy az én tükröm! Belenézel a szerelmesed szemébe, és elfogadod, amit ott látsz, a hiányosságaiddal egyetemben. Ha így teszel, ezek a hiányosságok egyszerre már nem is tűnnek olyan rettenetesnek.
Ó, tudom, hogy ostobaság! Tudom, hogy csak egy kisfiú, ráadásul buta kisfiú, de ha velem van, én is csak kislánynak érzem magam. Mintha két szerelmes kamasz lennénk, akik nem félnek semmitől. Úgy érzem, miénk a világ. El vagyok varázsolva. Szerelmes vagyok.
Én téged akarlak. Csak azt nem tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal, ami te vagy.
Mit mond a szerelem? Azt mondja, érezz.
A szerelem ködösíti a látást. Azt látjuk tőle, amit látni szeretnénk és nem a valóságot.
A szerelmes ember eleven kaptár. Minden sejtjében donognak-dönögnek a méhek, és zúgva-zümmögve a mézet - méz! méz! -, ugyanazt a mézet emlegetik, melyet egyetlen bűvös kehelyről gyűjtenek. Rajongó rajokban köröznek körülötte, sziromról sziromra másznak, bele-belebocsátkoznak, hogy újra ugyanazzal az elédesülő rögeszmével töltekezzünk kaptársejtjeinkben, és lábujjunk hegyétől a fejünk búbjáig ez zsongjon-bizseregjen ugyanazon a lépen, féltésnek-kergetésnek csöppenként pergetett mézet.
Ki volt az az ostoba alak, aki kitalálta, hogy a szerelem vak? A szerelem még egy ötrétegű, sűrűn szövött sálon is úgy lát át, mint az üvegablakon!
A szerelem lényege a két ember közötti romantikus vonzalomban rejlik. (...) Csakhogy a szerelem - az sokkal több is ennél. A lényeg a gondoskodásban van, abban, hogy mellette legyünk a másiknak, ha szükség van ránk.
A szerelem gőgös, barátom! Nem csúszik a porban. Nem hódol be.
A szerelem szenzációkat vár s abban van is része, - de vajon sokáig-e? Ez annál kevésbé elképzelhető, mert hisz ez a fogalom, hogy szenzáció, magában rejti rövidéletűségét, - nincs igazam? Vajon lehet-e valami szenzáció ötven évig?
A szerelemnek három fajtája lehetséges: a lírázó neurózis, a teljes pokol és a családias unalom.
Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.
A szerelem egy "egészen normális valószerűtlenség", amelyben az ember saját boldogságát más boldogságában találja meg.
A szerelem egyedi és megkülönböztető tulajdonsága, hogy a szerelmes csak a szeretett személynek a mosolyát látja, kiálló fogát nem.
Facebook
Pinterest