Idézetek az igaz szerelemről
Nem fért a fejébe, hogy miért tartott olyan soká rájönnie, hogy mennyire tetszik neki, amit meg is mondott a lánynak, aki erre idiótának nevezte, ő meg erre azt mondta, embert még nem hívtak szebb néven.
Holnap éjjel elérek valakit, Holnap éjjel elfelejtem a multam, Holnap éjjel mese lesz a világ S én mesélek testemben megindultan.
Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni, akkor tanulj meg hozzá hűnek is maradni. Mert szeretni egyszerű ösztön az egész. De hűnek maradni sokszor igazán nehéz.
Nem ez a szerelem lényege? Az, hogy a másik legrosszabb részét is szeretni tudjuk?
Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörű szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyűlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.
Szerelem: megöl és megment egyszerre.
Miért ilyen bonyolult az élet? Gyerekkorában úgy hitte, a szerelem egyszerű, tiszta és gyönyörű dolog lehet. De valójában kibogozhatatlan, kegyetlen és alattomos. Nem áldás, hanem büntetés.
Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóság valami rejtélyes okból egybeesik. S addig tart, míg így van.
A szerelem csupán arra jó, hogy a miatta szenvedő sok öngyilkosjelölt megtöltse a pszichiáterek és kineziológusok rendelőit.
A szerelem gyakran az éjszaka leple alatt érkezik. Tündérlábain beoson, és csendben behálózza a szívedet. Észre sem veszed, amíg valaki fel nem ébreszt.
A szerelem az, ha tudunk ábrándozni, aztán abba tudjuk hagyni az ábrándozást.
Nem tartom romantikusnak, amikor egy férfi azt mondja, hogy az életét adná azért az asszonyért, akit szeret. Sokkal jobban tetszik az a férfi, aki azért harcol, hogy életben maradjunk! Semmi romantikus nincs egy halott férfiban, akár a kedvesed, akár nem.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény.
A szerelmet nem lehet foglyul ejteni! De a szerelem foglyul ejthet téged, akár akarod, akár nem.
Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget, és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. De hát miért szereted? Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.
Facebook
Pinterest