Pierre La Mure

Csak addig mulatságos a nő, amíg nem vagy belé szerelmes. Ha beleestél, véged. Undokká válik és körülnéz, nem talál-e valakit, aki durva hozzá. Ez a természete. Szeret csalódni a szerelemben. Ha volt egy boldogtalan viszonya, egész életében emlékezik rá és beszél róla. Ha jó vagy hozzá, elfelejt egy hét alatt.

Egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen. (...) Azért mégis jólesik neki, ha hallja.

A nevetés a bárgyú ember első menedéke. Sokkal könnyebb nevetni, mint megérteni valamit.

A belenyugvás is lehet a boldogság egyik formája.

A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.

A boldogtalan szerelem is betegség, ugyanúgy zajlik le, mint a testi megbetegedés. Fejlődik és rosszabbodik, vagy javul és megszűnik, nem marad állandóan egyforma.

A féltékenység ugyanúgy, mint a vágy, fölötte áll az értelemnek, a szív van olyan önkényes hatalom, mint a test.

Olyan egyszerű kegyetlenül bánni azzal, aki szerelmes. Aki szerelmes, az védtelen.

A művészet rendkívül sokat köszönhet a bűnnek (...). Különös véletlen folytán igen kevés erényes nőt festettek le igazán nagy művészek.

Mennyi fájdalmat bír el a szív, amíg megtörik és nem ver többé?