Idézetek a házasságról
Én házasságpárti vagyok. Nem prüdériából, evolúciós megfontolásokból.
Az volt a szokás, hogy a lányokat elszakítják a családjuktól, amikor férjhez mennek. Ha nagy volt a távolság, előfordult, hogy többé nem is találkoztak. Maradt a levelezés, illetve ajándékok küldése. Ám a futárokat banditák támadhatták meg az úton. A hajók elsüllyedhettek. A várva várt örökösök pedig halva születhettek. Vagy ami még rosszabb: lánynak.
Apám szerint négy szabálya van a nősülésnek: kell egy nő, aki feltétel nélkül szeret, aki kihívást jelent neked, akivel mindig szeretkeznél, és ami a legfontosabb, ügyelned kell, hogy ezek hárman ne találkozzanak. Apám se viccnek szánta anno. Az önéletrajza volt.
Valahányszor elhuhogják a tévében, hogy a válás a küszöbön áll, felpattanok, és kitárom az ajtót, de még sose láttam a válást a küszöbön. Ezen nem is nagyon csodálkoztam: régóta kétkedem a média szavahihetőségében.
Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.
A házasságban korántsem közömbös, kinek az oldalán van a... morális fölény.
Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.
A házasság olyan, mint a rántott csirke. (...) Sose tudja az ember, hogy kit választ. A püspökfalatot keresem, és a mellekasát kapom!
A válókereset beadása még nem jelent válást! Amíg azt ki nem mondják, addig puszta összezördülésről van szó a házastársak között, semmi egyébről.
A házasság olyan bűn, amellyel szemben az egyház is megtagadja a feloldozást.
Jobb e világon a törvényes férjtől kínokat elszenvedni, mint az utolsó ítéletkor a fogakat csikorgatni.
Feleségem. Összerándul a gyomrom a szó hallatán. A felesége vagyok. Ez annyira felnőtt dolog. Tuti, hogy jelzálogunk is van. És riasztó a betörők ellen.
Az emberek ezért házasodnak össze (...). Egyáltalán nem (...) a társadalmi helyzetért. Ha ügyesek voltak, fel tudtak építeni egy olyan házat, amelynek nem voltak falai, láthatatlan teteje volt, és olyan padlója, amelyre nem lehetett rálépni - a szerkezet azonban olyan menedéket jelentett számukra, amelyet egyetlen vihar sem tudott elsöpörni, semmilyen tűz nem tudott felégetni, és az idő vasfoga sem hagyta rajta a nyomát.
- Nem merő gyötrelem, autodafé a házasság? - kérdi. - Azt hittem, az összezártság megmérgezi, elöli két ember viszonyát. (...) - Ilyesmiről nem tudok beszélni. Amit te összezártságnak nevezel, azt én összetartozásnak érzem. Valamikor átkozottul féltem szerelemtől, frigytől. Olyannyira, hogy hinni se mertem örömeimet. Még most is hunyorgok a csodálkozástól, ha arra gondolok, milyen elképesztően jó pasassal élek.
Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.
Facebook
Pinterest