Idézetek a házasságról
Amikor összeházasodtunk, nem sokat tudtunk egymásról, szinte semmit a másik rokonságáról, családi hátteréről. Azt hittük, az nem számít. Azt hittük, semmi se számít, csak az, hogy klasszul érezzük magunkat egymással. Nos, az első fordulónak vége.
Hogy milyen ostobák a férfiak (...), milyen képtelenül ostobák. Minden másban megvan a magukhoz való eszük, aztán tessék, feleségül veszik az arra legeslegalkalmatlanabb nőt.
Bármit tégy is az életben, az a legfontosabb, hogy olyan férfihoz menj feleségül, aki jobban szeret téged, mint te őt.
Ostobaságnak tartom a házasságot. Szabad az embernek lekötni magát egy életre? Akármilyen szerelmesen és tiszta szándékkal házasodik az ember, mit tudhatja, mi fog jövőre vagy két év múlva történni vele?
A szerelemnek nincs sok helye egy olyan házaspár életében, akik lényegében azzal vannak elfoglalva, hogy néma önsajnálatban rágódjanak a sorson és kételkedjenek az igazságban.
Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.
Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.
Száz-százhúsz évvel ezelőtt a házasságok átlagos hossza hét év volt - akárcsak manapság. Akkor azért, mert korán meghaltak az emberek, ma azért, mert el lehet válni. De szerintem ez mégis azt mutatja, hogy hét évnél tovább minek? Lehet, hogy a házasságot hét évre kellene kötni, bár lehet (...), hogy csupán egyetlen napra. És akkor egy nap múlva meg lehetne kérdezni mind a két felet: nos, még egy napot?
A sorsjátékon is nyer mindig négy-öt ember. De hány az, aki veszít! És az csak pénzt veszít. A házasság nem olyan lutri. Ott egy életet teszünk kockára.
A természetben a házasság tiszta vonzalom, szeretet. A társadalmi házasságban nem szeretet a fundamentum, hanem szerződés.
Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.
Helytelen dolog, ha olyasmit szeretek, amit a férjem nem. Mivel a felesége vagyok, minden értelemben eggyé kell válnom vele.
A házasság olykor nem válik be a földön, de minden helyre jön az égben, mert ott a pár képes lesz felfedezni egymásban az igazi nagyságot. Ebben a világban a férfi olykor nem képes méltányolni az áldozatot, amelyet a felesége hoz. Ám a következőben elismeri mindazt, amit az asszony tett, és szeretni fogja őt. Az asszony meg felismeri, hogy a férje egy isten. Amint meglátja, milyen nagyszerű, rögvest megbocsát mindent, amivel a férj megharagította. Imádattal leborul előtte, és megcsodálja a férjét övező glóriát.
Az asszony nem szerezhet érdemeket a házasságban; a férje dönti el, mennyit ér.
Az eleven csecsemő valójában ragasztó, mely összetartja a házasságot, a halott viszont savként bomlasztja.
Facebook
Pinterest