Idézetek a házasságról
Én meg nő vagyok. Hát igazság az, hogy ő, ha feleségül akar venni, azt követelje tőlem, hogy én még ártatlan legyek? Én nem követelhetem tőle ugyanezt?
Ha a házastársakban nem él az egymás iránti szeretet, ha nem ismerik ezt az érzést, tévedés lenne azt hinni, hogy képesek lesznek szeretni a gyermekeiket. A feleség csakis oly mértékben képes szeretni a gyermekét, amennyire a férjét szereti, mivel a gyermekben mindig a férjét látja majd tükröződni.
A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak...
Már több esetben is megfigyelte: azok az emberek, akiket politikai vagy tudományos becsvágy hajt, nem sokat törődnek a nőkkel. Beérik azzal, hogy a hátukat biztosítják, majdnem mindig csúnya, de szívós, erőteljes feleségeket választanak, és az ő kezükbe rakják le egész érzelmi életük irányítását.
A házasság elavult és zsarnoki intézmény, amit már réges-rég el kellett volna törölni. És a szerelem nem más, mint a gyengék és bunkók egyetlen mentsvára. Olyan, mint valami varázslatos manna, amitől fontosnak érzed magad, ám valójában önállótlanná és dagadttá tesz.
Mert semmi se olyan kevés, És semmi se hull úgy a rögbe, Mint a földön az esküvés, Hogy "mindörökre".
Aki házasságban élve külső kapcsolatot létesít, szinte mindig azt reméli, hogy majd két tűznél melegedhet. Ezek a tüzek azonban inkább égetnek, mintsem melegítenek. S ha kétszer két tűz ég, az már tűzvész.
Akik azt hiszik, hogy a házasság öncél, hogy önmagában garancia a megelégedettségre, bolondok. A házasság nehéz dolog. Fájdalmas dolog. És nem véletlenül az.
Noha a házasság sok-sok lassan érlelődő és váratlan örömöt és kielégülést hozhat az életünkbe, erre nincs semmiféle garancia.
Nem elégedtek meg azzal, hogy a házasságuk jó. Azt akarták, hogy tökéletes legyen. Ezért nem voltak hajlandóak kétségeikről vagy fenntartásaikról beszélni. Mindegy volt már, hogy a jóindulat vezérelte őket, amikor elhallgattak valamit.
A házasság arra való, hogy két ember olyan problémákon őrlődjön, amelyek fel sem merülnének, ha egyedül volnának.
A házibuli folytatódik c. film
A férj a feleségével, a szajha a bánatával marad. Helyreállt a világ megszokott rendje.
Sok nő rontja el az életét, mert nem tornáztatja az agyát gondolkodással. Az első férfinak, aki megkéri a kezét, igent mond... csak azért, mert szerelmes a házasság eszméjébe. Erre kondicionálta őt a társdalom, melyben él, erre nevelte kiskorától. Minden ennek a célnak szegődik szolgálatába. A hirdetésektől kezdve a pszichológusokig minden arra figyelmezteti, hogy a nő legyen vonzó, kívánatos, és menjen férjhez, amint tud. Elképzelhetetlen, hogy nemet is mondhasson, ha megkérik.
- Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek? - Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül. - Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok.