Idézetek a házasságról
Az a férfi, aki nem visz virágot az asszonyának, nem is ember, mert a virág olyan, mint egy mosoly, az emberek pedig mosolyogjanak egymásra, ha szeretik egymást.
Számos, hosszú ideig tartó házasság a bizonyítéka annak, hogyan vonzza, erősíti és elégíti ki az egyik neurózis a másikat.
Ha két ember elkötelezi magát egymásnak, gyökeresen meg kell változtatniuk addigi, gyakran önös szándékaikat, és módosítaniuk kell minden egyéb kötődésüket is ahhoz, hogy az új személyt befogadhassák az életükbe.
Mindenki olyan, amilyen, és senki sem tökéletes, de a házasság az alkalmazkodásról szól. Életetek hátralévő részét azzal fogjátok tölteni, hogy megismerjétek egymást, viták pedig bármikor előfordulhatnak. A házasságban éppen az a csodálatos, hogy ha tényleg a megfelelő társat választottátok, és szeretitek egymást, akkor együtt minden nehézséget le tudtok küzdeni.
A házasságnál bonyolultabb dolgot még a japánok sem találtak ki.
Nem tudom, szerintem a férfiak romantikusabbak, mint a nők. Amikor mi megnősülünk, egyetlen lánnyal tesszük. Sok idő eltelik, amíg megismerjük a lányt, és arra gondolunk, hogy idióták lennénk nem elvenni ezt a tökéletes lányt. De úgy tűnik, a lányok, amikor odaérnek, hogy választaniuk kell, a legjobb lehetőséget választják. Ismerek olyan lányokat, akik férjhez mennek, mert a fiúnak jó állása van. Az egész életüket elszórják, keresvén a fehér lovon érkező herceget, de a végén ahhoz mennek hozzá, amelyiknek jó állása van, és aki mellettük lesz.
A jó házasság az olyan, hogy még akkor is, ha szörnyű dolgok történnek, egyszerűen nem tudod elképzelni az életed senki mással. Ezért kötelezitek el magatokat, ezért tesztek fogadalmat egymásnak. Ez az, amiért jóban vagy rosszban mindig tovább próbálkoztok. Nem csak a szerelemért harcoltok, amiért harcoltok, az nagyobb, mint bármelyikőtök. A családért küzdötök, amivé váltatok. Harcoltok kettőtökért, és ezért igazán érdemes.
Az a férfi, aki veri a feleségét, önmagát is veri, mert mélyen a lelkében tudja, hogy elveszítette ellenőrzését az élete fölött.
Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt.
Férj és feleség úgy ragadnak össze, mint két darab papír. Ez annyit jelent, hogy elválaszthatatlanok. Ha valaki két összeragasztott papírt szét akar választani, mindkettőt el fogja tépni. Válás esetén mindketten megsérülnek, a férfi éppúgy, mint az asszony, és ha gyerekek is vannak, akkor azok a leginkább.
A két terület egymással összeköttetésben áll és feltételezik egymást. Senki sem tud igazán ragaszkodni, aki nem hagyott el valami mást, és senki sem tud valamit igazán elhagyni, ha nem szánta el magát, hogy valami máshoz fenntartás nélkül ragaszkodjék.
A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak manapság saját szabályokat határoznak meg, amelyek a kapcsolatukat és az együttélésük módját szabályozzák. Önmagában ez nagyon pozitív fejlemény, de ettől még nem lesz egyszerűbb az együttélés.
A szerelem fontos lehet egy kapcsolat kezdetén, de nem ez az az erő, amely összetart két embert.
Az élmények mind sok feszültséget okoznak, és ha két ember együtt él, ez mindkét irányba áramlik. Azt hiszem, ez egyszerre jó és rossz a házasságban. Jó, mert van hol kiadnunk a napi feszültséget, és rossz, mert arra zúdítjuk, akit szeretünk.
Egyes emberek nem csupán megszokásból, a szokások miatt, vagy azért élik le egymás mellett az életüket, mert félnek a változástól, hanem azért, mert szeretik egymást. Talán a szerelemnek is vannak szakaszai.
Ezt senki sem érti, legkevésbé a feleségem. Ő azt hiszi, a nagy szerelem abban nyilvánul meg, hogy az ember rá sem néz más nőre. De ez ostobaság. Engem valami állandóan arra hajszol, hogy idegen nők után fussak, de abban a pillanatban, amint megkaptam valamelyiket, egy titokzatos erő, mint valami hatalmas rugó, visszaránt. (...) Néha az az érzésem, hogy csakis azért hajszolom az idegen nőket, hogy újra meg újra átélhessem a viszontlátást, e nagyszerű, gyöngédséggel, vággyal és alázattal teli szárnyalást vissza a feleségemhez, akit minden hűtlenség után egyre jobban és jobban szeretek.
Facebook
Pinterest