Idézetek a házasságról
Férjet tökéletesíteni! Nem! Én ahhoz ragaszkodom, hogy a férjem tökéletesítsen engem, különben faképnél hagyom.
Hogyha két szerető szív megöregszik, mily mély, áhitatos boldogság jut nekik! Szerelem! égi frígy! ó, lelkek tiszta lánca! Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
Ha találsz valakit, akiben megbízhatsz, tarts ki mellette!
Sokan élnek megszokásban. Érzelmileg leválva. Ismeritek a Pilinszky-mondatot: az ágy közös, a párna nem. És csak kötelességből vannak együtt. Nincs holtomiglan, csak az egyház tanításában. A kölcsönös, lassú, észrevétlenül haldokló házasságban mintha már nem volna semmi új. Ettől még lehet élni. Látni az egyik arcán, a lélegzetén érezni, hogy akarja. De nem teheti meg. Mert a körülmények. Hány ilyen helyzet van, s milyen átkozottul gyűlöletes. S nem tudom, hogy mi is a bölcsesség. Meg hogy egyáltalán érdemes-e annak lenni. Amikor a szíve a gyomrában ver, és a másikban mindig fiatalabbnak látja önmagát.
A házasságnál jobb intézmény egyelőre még nincs (...), holott a vele járó sok nyomorúság égőn kívánja gyors átszervezését, még inkább a teljes újraköltését. Valami újszerűbb, mindenesetre boldogítóbb megoldást kellene végre kitalálni. Vilma azt mondta: "Megbízhatom egy emberben annyira, hogy odaadjam neki az életemet?" Való igaz, (...) józan gondolkodású ember a nehezen megszerzett kocsiját sem adja oda egy másiknak, de az életét, amiért mérhetetlenül többet áldozott, azt kínálja, árulja (...)? Jó házasság, vagyis olyan, amelyikben mindkét ember megtalálja számítását, alig akad, mindenesetre olyan elenyésző számban létezik csak, hogy nem mentheti meg az elavult intézményt.
A házassági béke titkát taníthatjuk már mi! Hogy szeressék ketten egymást, el kell izibe válni.
Valami szent, nagy éjszakán Vad nászban megfogant az élet S azóta tart a nász örökké, Minden kis mozgás csókba téved. (...) Szent kéj a csók és szent az élet, A párzás végtelen sora S átok a csók, átok az élet, Ha nincs a csóknak mámora.
Te még sokkal fiatalabb vagy, meg gyengébb és érzékenyebb, semhogy el tudnád viselni a házasélet gondjait és sok küszködését. Vagy áldozat leszel, vagy zsarnok. Mindkét eshetőség csak szerencsétlenséget hozhat egy nő életébe.
A házasság a fair playről szól.
A házasságot nem a szerelem, hanem a két fél jó tulajdonságai tartják életben.
A párkapcsolatban az önátadás éppolyan erős, mint az önvédelem: egy házasság konfliktusokkal teli. De ezt a drámát - mint minden ellentétet a világon - csakis egy harmadik helyről lehet megoldani. Ez a harmadik hely: felülről. Ha nem tudok ránézni a feleségemre nemcsak úgy, hogy "nőm", hanem az embertársam is, nem lesz valódi kapcsolatunk. Valójában csak itt ezen az embersíkon lehet vele megbeszélni mindent. Itt lehet begyógyítani azokat a sebesüléseit, amit férfiként okoztam benne, vagy amit ő karmolt belém. Itt tudom megérteni őt.
A szégyenletes kimenetelű házassághoz is két személy kell. Egyedül sokkal nehezebb szétfuserálni egy duettet.
Különleges adomány, ritka szerelem jutott nekik osztályrészül, olyan kötés, amelyet még maguk sem bírtak bolond fejjel szétszakítani. A vihar kitombolta magát, s a közösen épített ház szilárdan állt alapzatán.
Természet rendje szerint való, hogy minden nőnek férje legyen. Amíg nincs, keresse. Ha talált, magához bilincselje.
Azok, akik a házasságot visszafordíthatatlan kötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, hogy döntésük elégedettségérzetet adjon, mint azok, akiknek a házassági kötelékekkel kapcsolatos hozzáállása lazább. Ennek következtében, akik a "visszafordíthatatlan" házasságban élnek, elégedettebbek, mint azok, akik "visszafordítható"-ban élnek. Amint a visszafordítható házasságokat látjuk szétmenni, azt gondolhatjuk magunkról, milyen szerencsés volt az a pár, hogy rugalmas hozzáállással rendelkezett a házassági elkötelezettség tekintetében, ami aztán nem is működött. Viszont az már nem jut eszünkbe, hogy épp a rugalmas hozzáállás volt az oka a kapcsolat meghiúsulásának!
Facebook
Pinterest