Idézetek a házasságról
Mindennek megvan a maga ideje - kivéve a házasságnak, kedvesem.
Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.
Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket; de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen erőfeszítést.
Tudod, mi okozza a legnagyobb örömet a nőnek a házasságban? (...) A táplálás. Nézni, ahogy eszik a férje. Ez az a pillanat, amikor a nő, aki egész nap a vacsorán törte a fejét, a mennybe megy.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek.
S idő, állj meg egy pillanatra, S ti rohanó percek, várjatok, Amíg ők ketten esküt tesznek, Hogy egymáshoz örökké hűk lesznek, Csak addig várjatok!
Az igaz szerelem és a házastársi hűség önmagában is elegendő ahhoz, hogy megszentelje a házasságot, s törvényessé tegye a szerelmet.
S mert egyetértésben töltöttük az életet együtt, egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját én feleségemnek, ne temessen el ő soha engem.
Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.
A házasság metszőollóhoz hasonlít. Nem lehet elválasztani egymástól a két pengét, még ha olykor eltávolodnak is egymástól. De ha bárki kettejük közé kerül, együttes erővel bánnak el vele.
Házasság. Megállapodás férfi és nő közt, melyben kölcsönösen szerződnek, hogy nem mondják el egymásnak, hogy ki tetszik nekik.
Ha két darab fát összeteszünk, kereszt lesz belőle. Ez szép allegória a házasságra.
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak!
A házasság olyan, mintha aláírnánk egy 356 oldalas szerződést anélkül, hogy, hogy tudnánk, mi áll benne.
A házasság kikötő a viharban, de gyakrabban vihar a kikötőben.
Facebook
Pinterest