Idézetek a házasságról
Amikor az ember együtt él egy asszonnyal, mindennap tanul valamit. Eddig azt tanultam meg, hogy a hosszú haj egy szempillantás alatt eltömíti a zuhany lefolyóját; hogy nem ajánlatos az újságból kivágni semmit, amíg a lapot nem olvasta a feleséged, még ha az illető újság egy hetes is; hogy a kétszemélyes háztartásban én vagyok az egyetlen, aki háromszor hajlandó vagyok ugyanazt vacsorázni duzzogás nélkül; és hogy a fejhallgató arra való, hogy a házastársat megóvja a házastársa zenei túlzásától.
Elárulom a női hallgatóságnak, mi a legjobb módja annak, hogy véget vessünk egy oltári nagy szerelemnek. Feleségül megyünk a pasashoz, és máris semmi közünk egymáshoz.
A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerűnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyűlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek?
Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.
Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.
A házasság intézménye makacsul fenntartja azt a hitet, hogy a szerelem, jóllehet szenvedély, mégis lehet tartós, sőt az egy életen át tartó szerelem szabályként állítható fel. E nemes hit (...) meglehetősen gyakorta és majdnem szabályszerűen megcáfoltatik.
Most is olyan forrón és lángolóan szeretem a feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.
Az a férfi, aki idős feleségében még mindig a kívánatos nőt keresi, előbb-utóbb elválik.
A párkapcsolatok az élet nevű játékban mérettetnek meg igazán. Ott válik el, hogy tudtok-e együttműködni, a problémákkal szemben tudtok-e közös érdekeket képviselve csapatként, barátokként helytállni és győzni.
A hosszú távú kapcsolat nem az elviselés és a hosszas tűrés képessége, hanem a szeretetteljes elfogadásé.
A házasság egy életre szóló szövetség. Életszövetség. Arra szövetkeztek, hogy nagyszerű életetek lesz, együtt egyszerűbben megoldjátok a gondokat, együtt nagyobb eredményeket értek el, együtt nagyszerűbb élményetek lesz, kölcsönösen támogatjátok egymást, hogy megvalósítsátok a céljaitokat.
Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond.
A boldogságért tenni kell a szerelem elmúlása után, tudatosan figyelni kell rá, de az nem megy a másik megismerése nélkül, nem megy együttműködés nélkül. Nem megy alkalmazkodás nélkül, és nem megy elfogadás nélkül. Ezek a kapcsolatban olyan alapkövek, mint a négy kerék az autón. Ha szálhibás, hamarosan nagyobb baj is lesz.
A papír nem szavatolja az érzelmeket, a boldogságot akarnod kell megélni és megadni a párodnak.
A párod az életed legértékesebb befektetése. Ő az, aki a gyermekeidnek értéket ad értékrendjével, ő az, aki az óráidat megszínesíti, amikor már a gyerekek elrepültek, és kettesben egymásra maradtatok.
Facebook
Pinterest