Idézetek a háborúról
Minden katonának van anyja, és az anyák számára semmit sem ér a végső győzelem, ha a szeretett fiú nem tér vissza soha többé.
A háború megváltoztatja az embereket. Kivált belőlük olyan rejtett tulajdonságokat, amelyeket még ők sem ismernek.
Ha a háború és a béke kérdése a frontkatonák által lenne elintézve, minden bizonnyal kevesebb háború lenne a világon. Ők ismerik a háború iszonyatát és az emberi élet értékét.
Néha fontosabb jól harcolni, mint győzni, és a vesztes is büszke lehet a maga bátor küzdelmére.
A háború folyton új fegyverek bevetését igényli, a régiek egyidejű lecserélésével. A háború újjáépítést jelent, de csak a rombolás után.
Ha a fegyvereid csak egy töredékét használják annak az energiának, amit az ellenség elfogyaszt, akkor olyan előnyöd van, ami szinte elsöprő túlerő esetén is győzelemhez juttathat. Nyújtsd el a küzdelmet, és ezzel pazarold az ellenséges anyagot. Az ellenfél megroggyan, mert a termelésirányítás és a dolgozók elvesznek.
Hős az, aki okosan és bátran halt meg, közelebb hozva a győzelem óráját. De kétszeresen hős az, aki le tudta győzni az ellenséget és életben maradt!
Aki harcol, se nem érez, se nem gondolkodik. Csak akarata van: ölök! Még a védelmünk mozdulatai is csak gépiesek, olyanok, mint mikor esünk, s a kezünk előre mozdul, vagy ha a szemünk előtt suhan el valami, behunyódik magától. De a legcsodásabb az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem fájnak.
Ha lesz a maradékaim között, akit vagy a kénytelenség, vagy az enyimhez hasonló elmebeli bomlás csatába visz, tudja meg, hogy a halál nem fájdalmas. A test már rohanásban elveszti csaknem minden érzékenységét: sem ütés, sem vágás, sem szúrás nem fáj, csak érintésképpen érződik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk, mint ahogy mindennap is elkábulunk az elalvás előtt.
Mily kiszámíthatatlan a csaták szerencséje.
A legendák aureolája csak a holt hősök fején tündököl.
Hogy mink minek ítéljük a harcot? Kell az, öcsém. Ha nem kellene, nem volna.
Nem jutott eszébe (...), hogy a világ bajait nem a szegények okozzák? A háborút a politikusok, kapitalisták, entellektüelek, bürokraták, a Wall Street-i nagyfejűek, vagy a kommunista nagyfejűek csinálják - sohasem a szegények.
Nem lehet parancsnok az, aki nem bízik katonáinak képességében.
Az utcai harcban a katona időnként a saját tábornoka.
Facebook
Pinterest