Idézetek a háborúról
Azt mondják, a fronton a legelső halál a legborzalmasabb. Amikor először hal meg a szemed előtt egy társad, amikor először ölsz meg egy ellenséges katonát, és belenézhetsz halott, üvegessé vált szemébe. Utána a szánalom, a félelem és a bűntudat érzése olyannyira eltompul, hogy az ember teljes lelki nyugalommal képes enni a konzervét egy hulla mellett.
Mindegyik háborúban van egy pillanat, amikor minden megváltozik. Egy pillanat, amikor az út elkanyarodik. A szövetségesek és a frontvonalak átrendeződnek, és az ütközet szabályai újraíródnak. Egy ilyen pillanat megváltoztathatja a harc természetét, vagy eldöntheti valamelyik fél javára. Megteszünk hát mindent, hogy megragadjuk a pillanatot. Felkészülünk a változásra. Szívünket megkeményítjük. Félelmünket elfojtjuk. Összeszedjük az erőinket, és jeleket keresünk a csillagokban. Ám ezeket a pillanatokat, a játékszabályok változását örök homály fedi. A végzet láthatatlan keze mozgatja a bábukat a sakktáblán, és bármennyire is készülünk rá, bármennyire is tartunk ellen a változásnak, számítunk a pillanatra, harcolunk az elkerülhetetlen ellen, végül mégsem állunk készen, amikor elérkezik.
Aki fegyvert fog egy másik emberre, az fél. (...) Minél több fegyvert vet be, minél magasabb falakat emel, minél rafináltabban kínoz, annál jobban leplezi le tehetetlenségét.
A háborút általában a katonák nyerik, a hadvezérek pedig hasznot húznak belőle.
Már nincs messze az idő, amikor tudatára fogunk jutni annak, hogy Angliában csak úgy szállhatunk partra, ha előbb meghódítjuk Egyiptomot.
Jó háborúk nincsenek, de sajnos néhány háború szükségszerű, és amikor ez kirobbant, az volt. Hiszek benne. Azt, hogy még szükségszerű-e és erkölcsös-e, azt nem tudom, de fogadd el, hogy ez a történelem, amiben élünk
Ha békét tudnék kötni, arra jóval büszkébb lennék, mint a katonai sikerek révén szerzett kétes hírnévre.
Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes.
Úgy lehet a legjobban megismerni és elpusztítani az ellenséget, hogy barátságot színlelünk iránta.
Ez a baj mindenütt (...). Ezt látom, mióta csak leszereltem. A háború hagyta ránk. Rosszindulat. Ellenségeskedés. Ott van mindenütt. A vonaton, a buszon, a boltokban, a munkások, a hivatalnokok, sőt a parasztok között is. A bányákban, gyárakban pedig, azt hiszem, még ennél is rosszabb a helyzet.
A háborúban egyetlen reális érték van, az ember puszta élete.
Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom, míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek, de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa...
Vannak hősök és vannak szörnyetegek, de a legtöbbünk olyan közönséges halandó, aki a számára túlságosan is zavaros események örvényébe kerül.
A háború tönkretette az erkölcsöket. Az idők megváltoztak.
Minden katonanép hatalma azon áll vagy bukik, mennyire sikerül megteremtenie legyőzhetetlenségének mágikus hitét.
Facebook
Pinterest