Viktor Docenko
orosz író
Azt mondják, a fronton a legelső halál a legborzalmasabb. Amikor először hal meg a szemed előtt egy társad, amikor először ölsz meg egy ellenséges katonát, és belenézhetsz halott, üvegessé vált szemébe. Utána a szánalom, a félelem és a bűntudat érzése olyannyira eltompul, hogy az ember teljes lelki nyugalommal képes enni a konzervét egy hulla mellett.
A szabadságvesztésben nincs szörnyűbb, mint a kilátástalanság, az az érzés, hogy fölösleges homokszem vagy az emberiség tengerében: kirántottak a tömegből, és tessék, változott valami? Dehogy változott: megy minden annak rendje s módja szerint, mintha ott se lettél volna...
Facebook
Pinterest