Idézetek a háborúról
Szerelemben és háborúban mindent szabad!
Csak azok, akik sosem hallottak egy puskalövést, sosem hallották a sebesültek kiáltását és a megcsonkítottak jajgatását... kiáltanak még több vérért, bosszúért és még több pusztításért.
Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.
Háborúban az ember kivetkőzik magából, nem törődik olyasmivel, mint együttérzés, jóindulat, kímélet.
A világot nem lehet bombákkal megmenteni!
Semmilyen áldozat nem elég nagy a szabadságért vívott harc során.
Ha fenevad támad rád, puszta kézzel nem állíthatod meg.
Ha a kormány erőszakba fojtja a mi békés harcunkat, el kell gondolkodnunk, hogy más módon vívjuk ki a szabadságunkat.
A tűz ellen csakis tűzzel lehet felvenni a harcot.
Ha tényleg olyan gonoszak és idióták vagyunk, hogy bevetjük egymás ellen azokat a nagyszerű hidrogénbombákat meg neutronbombákat, akkor lehet, hogy jobb, ha kiirtjuk magunkat, mielőtt még kimegyünk a világűrbe, és más fajokkal is mindenféle szörnyűséget művelünk.
Az olyasféle önáltatás, hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség, nem más, mint gyáva menekülés saját bűneinktől.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Az életért folytatott küzdelem az ember ösztöneiben van. Az ember harcol önmagáért, így van ez ősidőktől fogva, és így lesz mindig. Az, aki elejtett egy mamutot, a bőr és a hús egy részét odaadta azoknak, akik nem tudták elejteni a mamutot. Ezek azzal fizettek a gyengeségükért, hogy dolgoztak az erősebbre. Csak az erős egyéniségek és az erős népek képesek életben maradni. A háború ugyanaz, mint a konkurenciaharc, csak éppen fegyverrel vívják. Akármennyit szavalunk is a békéről, háború mindig lesz, amíg ember lesz a földön.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A háború elrekeszti a jóságot meg a műveltséget.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Ha valamelyik félnél fegyver van, az érdemi kommunikációnak úgyszólván lőttek.
Besokalltam. A fronton is előfordul ilyesmi. Egyszerre csak a katona elhajítja a fegyverét, virágot tép, a hajába tűzi, vagy a fogai közé harapja, és vihorászva az ellenség felé indul, hogy megossza vele a felismerést: baromság ez az ölősdi, testvérem!
Facebook
Pinterest