Idézetek a háborúról
Mai napig bennem él a kép, amint egy alig 10 éves kisfiú, akinek jobb lába hiányzott, vonszolja maga után halott édesanyját, de azt sem tudom elfelejteni, amint húscafatokat mosok le az arcomról, amik az alig száz méterre tőlem levő embercsoportba belecsapódó bomba eredményeként kerültek rám. Talán fel sem fogtam akkoriban, hogy mi is történik velem igazából. Néztem a vérben kúszó gyerekeket, néztem a rémült arccal rohanó anyákat, akik halott csecsemőket szorítanak mellkasukhoz, és néztem Azazit, amint könnyes szemmel, verítékben úszó karokkal próbálja meg amputálni egy alig 6 éves kislány lábát. Ez lenne a világ? – tettem fel magamban a kérdést.
Egyenesség vezérli az országot, csak a háború kíván ravaszságot.
Semmi sem okoz nagyobb fájdalmat az ellenségnek, mint a saját eszközei.
Ha valami oly diadalmasan logikátlan, oly szépségesen értelmetlen, mint egy hadsereg, nem tűrhet egyetlen kérdést sem, amely gyengíthetné.
Jobb szeretnék egy német zászlóaljat magam előtt, mint egy franciát a hátam mögött.
Vér, halál, szenvedés, világ nyomorúsága, ez a háború.
A háború a távoli hegyek közt cikázó villámnak tűnt, olyannak, amelyik hol délen, hol nyugaton, hol északon villan fel, hol pedig körös-körül mindenütt. A harcok híre mint mennydörgés hasított a fülünkbe. Napról napra fenyegetőbbé vált a légkör. A háború egyre közeledett, akár akartuk, akár nem.
Biztos, hogy a mennybe jutok, mert a poklot már megjártam: Korea, 1952.
Ami tegnap még hulladék volt, ma tiszteletre méltó értéktárgy. Ami tegnap szemét volt egy fiókban, ma tartalék. Egyszerre megbecsüljük a valóságot. A háború nem csak szenvedésre, nagylelkűségre és hősiességre tanít.
Az ellenfél meggyöngítésének legjobb módja, ha elhitetjük vele, hogy mellette állunk.
A legtöbb tűzharc véget ért, még mielőtt az első nyolc lövést leadták volna. De mindig volt egy újabb alkalom.
Egy háborúban senkinek sincs igaza, mert végül mindenki meghal.
A csatatéren nincsen helye könnyeknek!
Könnyebb egy háborút elkezdeni, mint befejezni.
A forradalom ösztönzőinek a változások és átszervezések felfordulása az egyetlen éltető elemük.