Idézetek a háborúról
Minden háború más. Mégis mind egyforma.
Háborút folytatni bármiféle ideálért éppoly hülyeség, mintha valaki a bordélyházban akarna megszabadulni a tripperjétől.
A háború csak szenvedést jelent azoknak, akiknek végig kell harcolniok.
Az olyan katona, aki fél kockáztatni az életét, fabatkát sem ér.
A háborúban mindig minden sürgős.
A háború kárral jár.
Nem szabad sokat teketóriázni az ellenséggel.
A csatatéren nehezen ismeri meg az ember, ki a barátja.
A történelemben többször előfordult, hogy túl hosszúra nyúlt háború idején még a legkitartóbb és legfegyelmezettebb hadseregek erkölcse is megingott.
A háborútól csak a pánok garasa fiadzik.
Csatában ellenséget ölni - szent és dicső.
A Császár nem engedheti meg magának, hogy vereséget szenvedjen, mert az birodalmának összeomlásával járna: győznie kell mindhalálig.
Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.
Nem kívánok örök békét, csak a gyáva harcok végét. Szent áldozat ez az élet, ha igaz szívvel fecsérled, de amelyért kényszer-vér folyt, a zászlón szenny lesz a vérfolt.
Ha az ember alábecsüli az ellenfelét, azzal éppen megerősíti azt.