Idézetek a háborúról
A háborúk csalókán egyszerű színben mutatják fel a történelmet. Világos fordulópontokkal szolgálnak, könnyű megkülönböztetéssel: azelőtt és azután, győztes és vesztes, helyes és helytelen. A valódi történelem, a múlt, nem ilyen. Nem egysíkú, és nem egyenes irányú. Nincs körvonala. Csuszamlós, akár a folyadék; végtelen és kiismerhetetlen, akár az űr. És változtatható: épp mikor mintát látsz kirajzolódni, a perspektíva megcsúszik, alternatív változat kínálkozik, rég elfeledett emlék merül fel.
A bölcs háború önellentmondás.
Rohamra nem mennek maguktól az emberek. Rohamra mások kényszerítik őket, és ők, mert gyávák, mennek.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
A reménység elég sovány, mind a szorongattatások, mind a gépek egyre jobban gyötrik az emberiséget; minden újabb fegyverrel egyre inkább romlanak a kilátások. Erkölcs kontra bombák. Még a forradalom technikája is megváltozott: ma már hadseregek lázadnak föl hadseregek ellen, vagy egyáltalán nincs forradalom.
Az emberiség története meghatározóan inkább a tönkretételek, a rombolások, a pusztítás és leigázások története. Az emberré válás folyamatába mintha programhiba telepedett volna.
A háborúban a technika és a hátország megszervezése lett a legfontosabb. A katonától csak azt kívánták, hogy makacsul és engedelmesen haljon meg ott, azon a helyen, amelyet a térképen kijelöltek a számára.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Az az elképzelés, hogy a háború néhány bravúros lovasroham, remekül kivágott menetelések, katonák és tisztek hőstetteinek sorozata, menthetetlenül elavult.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Én a magam részéről szívesebben üldözném az ellenséget feleannyi katonával, mint futnék előle kétszer annyival.
Ahol a katonaság eszménye elvész, ott előkerülnek a militarista gyilkosok.
A háborúban nem az ágyútüzet a legnehezebb elviselni, nem a fegyvereket, hanem a gondolatokat.
Az ember valójában kannibál maradt, csak kifinomultak az eszközei.
A nemzetek és népcsoportok közös álmokat, ősképeket, vallást, nyelvet, irodalmat, kultúrát teremtenek, s némelyikük abba a tévedésbe esik, hogy az övé magasabb rendű, mint a másé. S a téveszménél is nagyobb baj, ha az övét akarja a máséra ráerőszakolni.
Felsőbbrendűségét másra kényszerítő nép még meg nem maradt a történelem sodrásában.
Kezdjük azon, drága gyermekem, hogy meghatározzuk a háború célját: leigázni a gyengébbet és alávetni a győztes akaratának. Az ily módon elért eredmények természetesen nem lehetnek tartósak, mint ahogy sohasem tartós az, ami fenyegetés avagy erőszak útján éretik el.
Talán többféle módon lehet bátornak lenni. Tudtad, hogy a franciáknak vannak a legjobb postagalambjaik? Ők megváltoztathatják a háborút, azzal, hogy az üzeneteik célba érnek. Elengedik őket a fronton és hazaküldik őket. Mindössze ennyit tudnak. De hogy hazajussanak, át kell repülniük a háború felett. El tudod ezt képzelni, milyen szörnyű lehet? Átrepülni annyi fájdalom és kegyetlenség felett, és tudni, hogy soha nem nézhetsz lefelé. Csakis előre nézhetsz, különben soha sem jutsz haza. Kérdem én, mi lehet ennél bátrabb?
Facebook
Pinterest