Idézetek a háborúról
A háború: minden apránként fölépített erkölcsi és jogi megállapodás sutba vágása, az emberek lázadása saját civilizációjuk ellen, olyasmi, mint amikor a gyerek fölépíti a homokvárat; aztán egyszer csak a közepébe ugrik.
A háború nem ismeri az emberi ént! Énünknek el kell vesznie a harcban.
Katonának nem kell a fejét törnie. Az ember egyszerűen engedelmeskedik a parancsnak, és vagy életben marad, vagy meghal, de minden magától megoldódik. Könnyebb élni valamilyen rendszer alatt, mint ellene harcolni.
A rombolásban csak a megoldásra váró kérdést kell szem előtt tartani, s akkor maga a cselekedet is szinte elvont tevékenységnek látszik.
Egyetlen lépésnyi előny, az még nem terv. Két-három lépés kell, előre meghiúsítani az ellenség húzásait, az már terv.
A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.
A "földalatti" háborúról, az "arc nélküli" emberek harcáról nyugaton könyvtárnyi könyv jelenik meg minden esztendőben. Olvashatunk ezekben nagy csatákat eldöntő, kormányokat megbuktató, társadalmi fordulatokat megakadályozó hírszerző akciókról, kalandos, kisiklott életutakról, mindenre elszánt emberek felemelkedéséről és bukásáról, a szocialista világ elleni kíméletlen aknamunkáról, s valamennyi mögött a mindenható pénzről, amellyel megveszik az embereket az árulásra, a kémkedésre.
Az idő becses ajándék, azért kaptuk, hogy okosabbak, jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk általa. Az idő maga a béke, míg a háború az idő durva elutasítása, az időből való kitörés valamiféle esztelen türelmetlenség következtében.
Az országot néha jobban megvédi az imádság, mint a fegyverek.
Napjaink háborújában a katona egy gyenge úszóhoz hasonlítható, akit hirtelen a tengerbe vetnek.
A jelenkor, melyben kötelező a katonai szolgálat, élesen bizonyítja: nem feltétlenül egyéni érdemek, netán jellem kérdése, hogy valaki ezt vagy azt az egyenruhát ölti-e magára, s hogy a hóhér vagy az áldozat oldalára kerül-e.
Mit ér egy olyan háború, amit csak áldozatok árán lehet megnyerni?
Ez a massza, ami itt fekszik előttetek, valaha egy ember volt. Mondták nektek, hogy ez az, ami rátok is vár? Mondták nektek, hogy ez a fajta áldozat az, amit tőletek is elvárnak? Nem, nem fogtok gyors, hősies halált halni. A legtöbben kínlódni fogtok, szenvedni életetek végéig a testi és a lelki sérülésektől. Ez a háború, látjátok? Az igazi háború: az emberek nem egyebek véres hússzeleteknél a hentes vágódeszkáján. Nézzétek csak. Nézzétek, és jól véssétek az eszetekbe mindezt. Aztán, ha netán túléltétek ezt a poklot, mondjátok el a fiaitoknak, meséljétek el nekik, milyen a háború. Hátha legalább ők nem lesznek olyan ostobák, mint ti vagytok.
A háború a legnagyobb próba és vizsga; minden kiderül, amit az ember önmagáról és embertársairól eddig csak homályosan gyanított, vagy tudni vélt; minden megmutatkozik a legmeztelenebb valóságában.
Az igazi harcban szigorúan félre kell tenni a személyes ügyeket.
Facebook
Pinterest