Idézetek a háborúról
Hisz olyan kevés kell az embernek a háborúban! Ha csak egy kissé távolabb kerül az ember a haláltól, ha pihen egyet, kialussza magát, becsületesen jóllakik, kap hazulról levelet, ráérősen elcigarettázgat a bajtársaival - máris megvan az ideig-óráig tartó katonaöröm.
A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra!
Nem, nemcsak az álmukban sírnak a háborúban megőszült idős férfiak. Sírnak ébren is... Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni.
Az ellenséget ütközet előtt a szívében kell megsebezni.
Az a hadvezér a szerencsés (...), aki kásával és lapáttal hadakozik, aki makacs és óvatos... Ha a katona hisz a vezérében és ha a katona jóllakott: bátran hadakozik.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Az ember sohasem sebezhetőbb a csatában, mint menekülés közben. (...) A menekülő ember olyan a katonának, mint vadásznak a sebzett állat. Csak még vérszomjasabbá teszi.
A vereség kór, amire a győzelem az orvosság.
Ha a háború gondolatával találkozol, állítsd azzal szembe a béke erősebb gondolatát. A gyűlölet gondolatát a szeretet sokkal erősebb gondolatával kell megsemmisíteni.
Nagyon jól ismerem azokat az embereket, akik a közjóért hozandó áldozatokról szónokolnak. De sohasem magukra gondolnak! Ha azt halljátok valakitől, hogy "előre, bátor elvtársaim!", biztosak lehettek abban, hogy ő lesz az, aki a mögé a bazi nagy szikla mögé fog kuporodni, és ő viseli majd az egyetlen igazán nyílálló sisakot.
Ember és ember halálos fegyver, Ha egymás ellen fordul egyszer, Ebben a világban talán már semmi nem lesz rendben. A vértől majd vörös színű lesz a tenger.
Az ijedt ellenség legyőzött ellenség.
A háború első szabálya (...): soha ne teljesítsd az ellenség vágyát!
Az öregek szörnyű dolgokat mesélnek a háborúról, de hát visszajöttek, különben nem mesélhetnének, ami azt bizonyítja, hogy az ember ép bőrrel is megmenekülhet a háborúból, és csak a pecheseket ölik meg.
Minden háborúnak véget kell érnie, és az életben maradt győztesek és legyőzöttek szükségképpen megegyeznek.
Egy háborút már önmagában vívni is nehéz, de még nehezebb tudni, hogy akárhogy próbálkozol, nem menthetsz meg mindenkit.
Facebook
Pinterest