Idézetek a háborúról
Egy katona mindig parancsokat követ, de egy harcos csak a szívét követi.
A háború sosem változik. Az emberi faj hajnala óta, mikor az őseink felfedezték a kő és a csont gyilkoló erejét, mindennek a nevében vért ontottak, Istentől az igazságon át az egyszerű, beteg dühöngésig. (...) De a háború, a háború nem változik.
Háború az, mikor a túl ifjút és eszetlent kijátssza az idősebb és zordabb olyannyira, hogy végül egymás életére törnek.
Grand Theft Auto c. videojáték
A hadsereg is csak ugyanolyan pocsék dolog volt, mint minden egyéb, s az egyetlen jó az volt benne, hogy az embernek cimborái akadtak.
A háború csak akkor ér véget, ha már mindenki meghalt, aki részt vett benne.
Ne gondolja (...), hogy az emberek kevésbé vérszomjasak a tigriseknél, csak ravaszabbak. Az állat egyenes, őszinte, a zsákmányát felfalja, de saját fajtáját nem bántja. Az ember az embertársait mészárolja le, anélkül, hogy szüksége lenne a húsára. Az ember az igazi féktelen fenevad. Az emberek igazán megértek arra, hogy kiirtsák őket. Akkor lesz béke a földön, ha már nem nyomja hátát kapzsi, bűnöző ember.
A védekezésben (...) épp olyan rugalmasnak és leleményesnek kell lennetek, mint amilyen rugalmas és leleményes a sötét erő, amit legyűrni iparkodtok.
Egyenruhában is az a kötelességünk, hogy a lelkiismeretünket szolgáljuk, bármi áron.
Nem tanultál stratégiát és nem tanultál taktikát, nem tudsz támadni és nem tudsz visszavonulni, nem tudod kiszámítani a főcsapás irányát, pedig ezek nem misztikus fogalmak, ezek az én életem törvényei is, gondold csak végig, azonnal világossá válik, hogy örökké nem lehet leszegett fejjel támadni, alkalmasint visszavonulásra is rá kell szánnod magad, mert ebből a visszavonulásból kis szerencsével takaros oldaltámadást fejleszthetsz ki, hogy amit elölről, szemtől szembe nem foglalhattál el, oldalrohammal teperd magad alá.
- Miért háborúsdit játszunk? Miért nem békésdit? - Mert azt senki se tudja, hogy kell.
Ha egy népnek van valamije, ami neked kell, provokálj háborút, és megvan az ürügy a lopásra.
Nem érdemes győzni, ha utána nem lehet kegyelmet gyakorolni. A csatában ellenségei legyünk ellenségeinknek, a győzelem után pedig testvérei.
Azt hiszi, a háborút feltétlenül át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, milyen az? A háború szörnyű égzengés, gyilkos zűrzavar, meg bűz, meg rothadás...
Amióta a riválisok nem a csatamezőn mérik össze az erejüket, azóta a háború nem nyíltan, hanem csak nyílt titokban folyik.
Az a növekvő gyanú, hogy a naprendszernek ez az egyetlen helye, ahol az élet csodálatos kalandjára lehetőség nyílt, a felé az elkeserítő következtetés felé vonszol minket irgalmatlanul, hogy a fegyverkezés szembemegy az értelemmel.