Idézetek a háborúról
A katonát szerencséje szerint becsülik. Hős az, akit sohasem hagyott cserben a szerencséje.
Egy csata elvesztésével néha utat találsz a háború megnyeréséhez.
Ne harcolj olyan csatában, aminél semmit sem érsz a győzelemmel.
A háborúnak nincs vége akkor, amikor elhallgatnak a fegyverek. Beköltözik az emberek lelkébe, ahol a megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni.
A háború persze egyet jelent a halállal, de mindig meginog a föld az ember talpa alatt, ha olyan ember hal meg, aki valamikor ott lakott, ott lélegzett a közelében.
A háború nyilvánvalóan elmosta a különbséget logika és babona között.
Képzeljétek el, hogy mosolyognotok kell, miután kaptatok egy pofont. Aztán képzeljétek el, hogy ezt kell csinálnotok napi huszonnégy órában. Mert ilyen az, ha az ember egy zsidót rejteget.
Izrael állam megalapítása persze kétségkívül tehermentesítő hatással bír. Ezt az államot nagyon okosan különféle arab népek földjén létesítették, aminek köszönhetően az egymással háborúzó feleknek évtizedekre vagy évszázadokra van mivel elfoglalniuk magukat.
Háború ide vagy oda, az érdek mindennél előbbre való.
Hogyha bárhol, bármilyen konfliktus felmerül, érdemes utánanézni, milyen érdekek és milyen bankszámlák rejlenek a háttérben.
A háború és béke között van egy hosszabb-rövidebb átmeneti szakasz, melyben az emberek újabb háborús feltételeket próbálnak megteremteni.
Az a hadvezér, aki megnyer egy csatát, rengeteget kalkulál fejben, mielőtt egyáltalán sor kerül a csatára. A vesztes kevesebbet kalkulál előre. Így aztán a sok számítgatás győzelemhez, a kevesebb pedig bukáshoz vezet: s biztos a vereség, ha egyáltalán nem kalkulálunk!
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak.
Mindig háborúk előzték meg a békét.
A háborút fegyverekkel vívják, de emberek nyerik meg.
Facebook
Pinterest